Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 145 örökölnének. Ebből folyik, h. a köteles rész kiszámításánál a hagyatéknak az Törvényes örökhagyó halálakor megállapított becsértéke kell, h. alapul szolgáljon, mert öröklés, csak igy lehet a tiszta hagyaték értékét s abból a köteles részt kiszámítani. Törvényes (86. jan. 7. 4460/85. Dt. XIV. 248.) osztályrész. 7. Lfi.; Az apa által életében gyermekének üzlet megnyitására adott összeg, annak örökségi, ül. törvényes osztályrészébe beszámítandó. (79. febr. 19. 13680/78. Dt. r. f. XXV. 132.) 8. Bp. tábla: Törvényes osztályrész megállapítása és kiadása iránt indított perben, a végrendeletben kedvezményezett összes örökösök perbe idézendők. (46014/82. P. T. VIII. 10.) 1. Curia: .... Ezek után csak az a kérdés oldandó meg, h. illeti-e C^°e8 osztályfelp.-eket a leltározott ingatlanokból köteles rész, s ha igen, mely ösz- resz es aJ<*nszegben ? A kérdéses ingatlanokat átruházta az örökhagyó 1878. decz. 31-én dékozás.*) alp.-re és pedig ajándékképpen; mert az apa kikötött tartása, melynek költ. * L az ajándéségeit az átruházott vagyon jövedelmei különben is bó'ven fedezték, vissz- kozásra vonat, . . .7 , 7/. 7 7- f-, i i . ,7. kozó határozatoternet jogilag es valósággal nem képezett, szemben tehát azzal, h. a kérdéses kat is, az I k. 307 ingatlanok tiszta értéke az ajándékozáskor 3550 frt volt s az örökhagyó ~317- laPJain-) 93 frt 77 kr. értéket tevő ingóknál egyéb vagyont hátra nem hagyott: kétségtelen, h. felp.-ek az id. törv. szab. 7. és 8. §-ai értelmében követelhetik alp.-től mint megajándékozottról kötelesrészüknek kiegészítését annyiban, a mennyiben az, az ajándékozás által msértett s a mennyiben azt az örökhagyó életében meg nem kapták. Tesz pedig az 5 gyermek mindegyikének köteles része az ingatlanokból 355 frtot, a melybe azonban be kell tudni felét azon 18 frt 78 krnak. mely az ingó hagyatékból mindegyik felp.-nek már jogerejüleg megítéltetett, vagyis be kell tudni 9 frt 39 krt, mint az ingó hagyatékból a köteles részen felül nekik megitélt összeget. De e.-rendü felp. a m.-birósági Ítélet elleni felebbezésében maga beismeri, h. férjhezmenetelekor kapott 400 frtot. tehát a fennebbi 345 frt 61 kr. köteles résznél többet. E szerint ő az ingatlanokból járó köteles részére nézve is ki van elégitve s itt tekintetbe sem kell venni azt — mi különben bebizonyitottnak veendő — h. ő kiházasitásakor 1848 előtt kapott, a helyi szokás szerint, bizonyos ingóságokat is apjától. A m.-rendű felp. sem követelhet köteles részt, mert ő mindennemű öröklési igényei kielégítéséül kapott apjától 1854-ben tulajdonjoggal egy 2560 frt értékű ingatlan vagyont. Ellenben az, h. h.-rendű felp. is kapott volna köteles részébe beszámithatólag valamit apjától, nincs bizonyítva. Mert ha be volna is perrendszerüleg igazolva, h. érette az örökhagyó a katonai szolgálat alóli felmentéséért 1W0 frtot fizetett: ezt örökségébe nem lehetne betudni, akkor, midőn alp. nem mutatott oly körülményeket s viszonyokat, melyek közt harmadrendű felp. a katonai szolgálat alóli felmentés által valamely anyagi, szellemi vagy erkölcsi előnyben részesültnek tekinthető volna. Arra nézve pedig, h. a nevezett felp. kapott apjától 300 frt készpénzt is. eskü általi bizonyítást nem lehet engedni akkor, midőn alp azt sem mondja meg, h. mikor, mily alkalommal és mi végre adta az apa azon összeget fiának. Végre a negyedrendű felp. ellenében sem követelheti alp. azt, h. annak köteles részébe valamely összeg betudassék. Mert ha bebizonyította volna is ő azt, h. nevezett alp. kapott kiházasitásul némely, állítólag 400 frt értékű ingóságokat: áll ezzel szemben, b. alp. is kapott az örökhagyótól ajándékul nagyobb értékű olyan ingóságokat, melyekből felp.-éknek örökség nem lett megítélve. Beismerte ugyanis ő a D. a. lelMárkus, Felsó'birósági határozatok. II. 10