Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

140 ÖRÖKLÉSI JOG. Törvényes sem, mert az E) alatli osztályegyezség 9. pontjában foglalt fentarlás csak öröklés. azt jelenti, h. a hajadonjogra vonatkozó kérdés az osztály alkalmával később A leányágbeli megoldandó nyilt kérdésnek hagyatott fenn, az osztályegyezség létrejötte utódok köteles előtt és alkalmával telt nyilatkozatok pedig csak alkudozásnak (tractatus) része. lévén tekintendők, az osztályegyezséggel szemben kötelezőknek el nem fogadhatók s arra, h. alp.-ek az osztályegyezség létrejötte után kötelezték volna magukat felp. részére a tulajdonjog kiszolgáltatására, a perben bizonyiték nem állíttatott elő, mivel az ennek bizonyitására felhívott tanukhoz intézendő NN) 00) PP) alatti kérdő pontok is nem az osztályegyezség után történt tényekre vonatkoznak és éppen azért lett a tanuknak kihallgatása e helyütt is mellőzve. Ezeknél fogva felp. keresetével elutasitandó volt. Curia: Hhagyja. Indokok: A m.-birósági Ítélet indokaiból hagyatott helyben annál is inkább, mert a kötelesrész, ül. tves osztályrész kiszámításánál nemcsak azon eyyes javak, melyekből felp. osztályrészt nem kapott, hanem az egész hagyatéki vagyon értéke veendő alapul és az ősiségi nyiltparancs 5. §. értelmében a hajadonjog iránti kereset ki van zárva azon esetben, ha a hajadon leány oly örökrészben részesittetett, a mely a kötelesrészével felér, h. pedig felp. az osztály megejtése alkalmával a fenn mjelölt módon kiszámítandó köteles részét meg nem kapta volna, a per során maga sem állította, sőt azon kimutatások szerint, melyek alp.-ek által a póttárgyalásnál felp. saját előadásai alapján állíttattak össze, felp. a köteles részét mhaladó örökrészben részesült. (90. nov. 4. 1183. M. I. 318.) — Azonos: 88. febr. 14. 5768/87. (Dt. XX. 43) A köteles rész- 1. Curia: A törvényes osztályrészre (kötelesrészre) jogosultnak re jogosult örö- a kötelesrészhez való joga, ha annak érvényesítése előtt meghalt, hőseinek joga átszáll az Ő örököseire. a tres osztály- Indokolás: Az 1861. ici. törv. szabályok 7. §-a az öröklési jog egyik részhez. tárgya, a végrendelkezési jog iránt intézkedvén, a törvényes osztályrészt (kötelesrészt) a végrendelet nélküli törvényes örökség felében határozza meg és ezzel magát a törvényes osztályrészt örökrésznek, oly örökségnek minősiti, mely a leszármazókat s esetleg a szülőket, az örökhagyó végrendelete ellenében is. a hagyatékból megilleti. Eme jogi minősége a törvényes osztályrésznek — minden kétséget kizárólag — kitűnik abból is, h. a kötelesrészhez való jog nem személyes, hanem örökösödési perrel érvényesítendő és e perben, az id. törv. szab. fentidézett 7. §-a szerint, csak ugyanazok a kitagadási okok vétethetnek tekintetbe, melyeket olyanokul a hármaskönyv I. r. 52. és 53. czimei, a szülők és a leszármazók öröklési viszonyaira nézve általában mjelölnek; de ezenfelül a dolog természetéhez s a törvényes gyakorlathoz képest, a betudásnak is ugyanazon jogelvei alkalmazandók a kötelesrészre jogosulttal szemben, melyeket más öröklési igényekkel szemben követni kell. És mivel az örökséynek tárgyát általában vagyoni érték képezi : azért a kötelesrészt örökségi minőségétől nem foszthatja meg az, h. a törvényes gyakorlatnál fogva a jogosult nem természetben, hanem csak pénzértékben követelheti köteles részét. Már pedig a mnyilt örökség — a hitbizomány. helyettesítés és utóöröklés eseteit kivéve — mindig átszáll az örököseire is az örökösnek, a ki öröklési jogának érvényesítése előtt hal meg: mert a mnyilt örökséghez, tehát a mnyilt kötelesrészhez való jog is nem legszemélyesebb s nem is személyes, hanem vagyoni jog, mely már átru-