Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 141 házhatóságánál fo^va sem tartozik a statusjogok közé, de a mely nem Törvén} es sorozható ama vagyoni vagy kötelmi jogok közé sem, melyek csak bizonyos örökles. személy szükségeinek s egyéni érdekeinek kielégítésére szolgálhatván, vagy Aköteles resza személy egyéni minőségétől feltételezte.tvén, átszállás (transmissio) tárgyát rejogosultörö* nem képezhetik, mint a milyenek nevezetesen a személyes szolgalmak, az hőséinek joga életjáradék, a tartás, a visszavásárlás s elővásárlás joga és a rrihatalmazás. a tves osztálgA törvény ama rendelkezése, h. kötelesrész csak a leszármazókat s esetleg részhez. a szülőket illesse, nem zárjaki a mnyilt kötelesrész átszállását; mert a mit a kötelesrészre jogosult az örökhagyó halálával ipso jure mszerzett, az már az ő vagyoni jogkörébe jutott és átszáll, ha jogának érvényesítése előtt meghal, az ő örököseire éppen ugy, mint a h. átszáll a hitvestárs örököseire is az a mnyilt, de még nem érvényesített örökség, mit a törvény csak a túlélő hitvestársnak ad meg. Az a körülmény továbbá, h. a kötelesrészre jogosult nem érvényesítette életében a jogát, egymagában nem lehet akadálya az átszállásnak (transmissionak), mert azzal szemben csak az a kérdés állhat elő, h. lemondott-e a jogosult a maga jogáról és h. nem évült-e el a kereseti jog már a jogosult életében? Ha e kérdések egyike vagy másika igenlően oldatik meg valamely concrét esetben : akkor átszállásról, természetesen, szó nem lehet azért, mert a lemondás vagy elévülés folytán elenyészett jog senkire sem szállhat át. Es ha áll is az, h. egy rövidebb elévülési idő hiánya bonyolódottá teszi és mneheziti a kötelesrész iránti pert: ez az átszállott s fennálló jog érvényesítésének útját nem zárhatja el; mert a mely jogtól a törvény nem tagadta meg a rendes hosszú elévülési idő kedvezményét, azt a biró kell. h a rendes elévülési idő elteltéig élő jognak tekintse és oltalmában részesítse. Czélszerüségi okok itt egyáltalában nem lehetnek irányadók és pedig annál kevésbé, mert ha a rövid elévülési idő .hiánya a jog átszállásának kizáró akadályául fogadtatnék el: akkor a kötelesrész érvényesítését a jogosultnak minden örökösétől s ott is meg kellene tagadni, a hol a kötelesrészre jogosult a végrendeletről magának még csak tudomást sem szerezhetett. Végre az ági öröklés rendszere az átszállás (transmissio) kérdését nem érintheti és csak azon aránynak megállapítására bírhat befolyással, a mely szerint a kötelesrészre jogosultnak örököseit az ő ági vagy nem ági vagyonában, illetőleg vagyoni jogaiban az örökség egymással szemben megilleti. Kelt Budapesten, a Curia polg. szakosztályainak 1889. máj. 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett 1889. jun. 28. tartott teljes ülésben. (43. sz. t. ü. döntv. 6730/88. számhoz.) 2. Curia: A köteles rész követeléséhez való jog a jogosítottnak csak leszármazóira száll át, tehát oldalrokonaira nem. (8-1. máj. 13. 6244/83. M. I. 53.) 1. Bp. tábla: Néh. M. Arisztid 1879. máj. 28-án alkotott végrendele- Kitagadás. tének 6-ik pontjában akként rendelkezett, h. Mária leányát az örökségből »kitagadta« olyképpen, h. az őt megillető köteles részt elhalálozásakor életben levő gyermekeinek hagyta s nevezett leányának csak ezen köteles rész életfogytiglani haszonélvezetét juttat!a, de ezt is azon feltétel alatt, ha gyermekeit mfelelő jó neveltetésben részesiti, mit ha nem tenne, az örökölt vagyon jövedelmei azonnal a gyermekeknek adandók át. Felp.-ek a kitagadás tényére és a jelzett feltétel beálltára alapítják keresetüket és ezen két tényezőből vonják le azt a következtetést, h. anyai törvényes osztályrészben a kitagadás folytán ők, mint gyermekek, örökösödnek és h. alp.-ek a nevelésre vonat-