Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 139 szállásföldet a sz. korona örökösödési jogán a m. kir. kincstárnak beszava- Törvényes tollalván és átadatván, ez utóbbi ugyanazon tekintet alá esik. mint más örökles. örökös és ennélfogva mint jogszerű és jóhiszemű birtokos, jóhiszeműségénél A szt. korona megszűntéig ezen átadott szállományi vagyon hasznát is húzhatta és alp.-nek öröklése. jóhiszeműsége meg nem szűnt az által. h. felp.-nek íérje 1875. évben a m. (Id. törv. szaba kir. pénzügyminisztériumnál a kérdéses hagyaték kiadatását kérte, mert a §•) kir. kincstár birói végzés alapján jutván birtokba és kérvényező annak idejében a hirlapílag is közzétett felhivásra nem jelentkezvén a hagyatéki biróságnál. egyszerű perenkivüli kérvényre a vagyont kiadni nem köteles Azonban félbeszakittatott a kincstár jóhiszeműsége 1881. nov. 20-án 12265. sz. a. beadott örökösödési keresettel és miután ezen kereset folytán a szállományi birtok felp.-nek jogérvényesen megítéltetett, alp. a kereset beadásától a birtok visszaadásáig elvont haszonvételeket is felp.-nek megtéríteni köteles. (91. jan. 13. 6930/90. Ú. L. 91. 7.) 5. Bp. tábla: Az örökséget jóhiszemben birtokba vevő államkincstár az időközi haszonvétel és kamatok mtéritésére jogszerüleg semmi esetben sem kötelezhető. (5897/87. Dt. XX. 326.) 1. Curia: Az 0. É. 12. §-a a szülők és nagyszülők között különb- Törvényes séget tevén, a törvény ezen rendelkezéséből kétségtelen, h. a 7. §. intézke- (if0 t^rv? szab dése a köteles részre jogosultnak mnevezett szülök alatt csakis az atyát és 4. 7. 8. §§.) anyát kívánta érteni. (90. iun. 18. 194. J. Sz. IV. 266.) Törvényes osz2. Lfi.: A szüle nem követelhet köteles részt gyermekének oly vagyo- gosultak. nából, mely nem tőle vagy ágától származott. (Dt. r. f. XV. 93.) 1—2. Bp. tábla: Néh. T. K. ugy a végrendelete alkotásakor, mint az A leányágbeli elhalálozása idejében érvényben volt törvények szerint, minden vagyonáról utódok köteles szabadon végrendelkezhetett s e szabad végrendelkezés joga egyedül leszár- része. mazóinak köteles része által volt korlátozva. Ebből folyólag kétségtelen, h. a nevezett örökhagyó ősi nemesi javainak arról a részéről, mely csupán a fiágat illette, a mennyiben ez által leánygyermekeinek köteles része meg sértetett, fiutódai javára érvényesen végrendelkezhetett. Az ősiségi nyilt parancs 5. § intézkedése a törvénynek a végrendelkezési jogra vonatkozó általános rendelkezéseit nemcsak nem szőritja meg, sőt kiterjeszti annyiban, a mennyiben kimondja, h. a csupán fiágat illető örökölt ősi nemesi javak felett a fiutódok javára történt végrendelkezés a leányágbeli utódok által még köteles rész czimén sem támadható meg. Az ősiségi nyilt parancs 5. §. abból az intézkedéséből, mely szerint a végrendeletnek a kötelesrész czimén meg nem támadhatása attól van fel ételezve, ha a leány ágbeli utódok mkapták azt, a mi őket a fiági javakból, az előbbi törvények szerint illette, az a következtetés vonható le, h. ha a leányutódolc ez illetményüket meg nem kapták, vagy mtámadhatják kötelesrész czimén a végrendeletet, vagy a kötelesrész helyett a régi törvényeken alapuló illetményeiket követelhetik, de nem következtethető az, h. ha kötelesrészük nincs is msértve, a végrendelettel a leányoknak a régi törvényeken alapuló illetmények követelésére joguk lenne, mivel ez esetben a nyiltparancsnak az általános törvényt kiterjesztő intézkedése a fiutódoknak válnék hátrányára, a kiknek érdekében a kiterjesztő intézkedés tétetett, a mi pedig az ősiségi nyiltparancs czélzatával ellenkeznék. Miután pedig felp. maga sem állítja, h. kötelesrésze sértve lenne: ennek fejében az ideiglenes törvény szab. 3. §-ban különben is mszüntnek nyilvánított hajadoni jogra jogos igénynyel nem bir. De nem Ítélhető ez meg felp.-nek egyezség alapján