Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

124 ÖRÖKLÉSI JOG. Törvényes a hátramaradt hitvestársat, £11. a kiskorú örökhagyó M. Zsófia után atyját, öröklés. alp.-t illeti: ezeknél fogva felp.-t keresetével elutasitani kellett. (8G. szept. Szerzeményi 20-án 4713.) — Curia : Hhagyja. mert felp.-nek kereseti előadásáhól kitűnik. vagyon. h. testvére néhai Cs. Zsófiának kiházasitásakor adott ingó tárgyakat nem osztályrész fejében adta, ekként azok ajándéknak lévén tekintendők, a megajándékozottnak elhalálozása folytán mint ági vagyon viseza nem követelhetők. (87. jun. 27. 3812. P. T. XIV. 25.) 11. Curia : Habár kétségtelen, h. felp.-nek, mint állitólagos ági vagyonbeli örökösnek a végrendelet mtámadásához kereseti joga a végrendeleti örökösök ellenében fennállott volna, ha az örökhagyónak első férje K. István azon ténye által, h. a kereseti ingatlanokat a helyszíneléskor örökhagyó felesége nevére telekkönyveztette, tehát örökhagyó tulajdonába bocsátotta, azon javakat ági természetétől meg nem fosztotta volna; ezen, éppen felp. ágáról keletkezett jogcselekmény által a kereseti ingatlanok örökhagyó szerzeményévé válván, felp., mint örökhagyóval vérségi összeköttetésben nem álló személy a hátrahagyott házastárssal és örökhagyó testvéreivel szemben törvényes öröklésre hivatva nem lévén, a végrendelet mtámadásához sem volt joga. (88. jun. 6. 8432. Dt. XXI. 96.) Hitvestársi 1. Curia : A házastárs szerzeményi vagyonára a túlélő házastársat öröklés. illeti meg a törvényes öröklés, habár az a szerző házastárs halála folytán (Ideigl. törv. a gyermekekre örökösödés utján már átszállott. Ha ily esetben a gyermekek szab. 14. §.) mhalnak, a törvényes örökösödés a túlélő szülőt illeti. (89. ápr. 2-án 9720/88. M. I. 232.) 2. Curia: Leszármazók és végrendelet nem létében, a szerzeményi vagyonra vonatkozólag hitestársi öröklésnek általában, tehát azon esetben is van helye, ha az elhalt házastárs a vagyont nem házasság tartama alatt szerezte, és miután felp.-ek nem is állították, annál kevésbé bizonyították, h. a kereseti összeg oly vagyont képezne, mely örökhagyóra szüleitől vagy ágáról háramlott volna, abban az örökösödési jog felp.-eket nem illeti meg. (84. okt. 22-én 1326. Ü. L. 84. 36.) 3. Bp. tábla: Beigazoltatott ugyan az, h. a peres ingatlan felp.-eknek az elhalt örökhagyó közös törzséről származik, h. azonban azt az örökhagyó örökség utján és visszteher nélkül szerezte meg, az igazolatlan maradt. A per adataiból ugyanis kitűnik, h. az elhalt Vidrinszki András után maradt VB úrbéri telekben 4 testvér volt örökösödésre hivatva, kik közül azonban az örökhagyó és testvére elsőrendű felp. által másod- és harmadrendű felp.-nő kielégíttetvén, örökhagyó és elsőrendű felp. a hagyatéki 4/8 telek felét ugy szerezték. Ekként tehát az örökhagyóra került % telek fele. vagyis l/s telek ennek szerzeményi vagyonát képezte. Ennek másik fele, igaz, öröklés czimén adatott át az elhalt örökhagyónak, tekintettel azonban arra, h. az elhalt Vidrinszki András után hátramaradt adósságok a hagyaték cselekvő értékét felülmúlták, h. tehát ezen örökhagyó után szabadon átörökíthető vagyon nem is maradt, ezen l/8 telek sem tekinthető Vidrinszki lgnáczra szállott öröklött értéknek. Felp.-ek az az állítása, h. hátramadt adósságokat nem alp. elhalt férje, hanem ennek anyja fizette ki, ha bebizonyítva lett volna is, nem szolgálhatna annak megállapitására alapul, h. e szerint az adósságokkal túlterhelt hagyaték visszteher nélküli atyai örökséget képezne, mivel ez esetben a peres felek anyja által kifizetett atyai hagyatéki terhek az anyának követelését, ill. vagyonát képezné, de ez által az atyai hagyaték