Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 125 visszteher nélkül az örökhagyóra és elsőrendű felp.-re átszállottnak nem tekinthető. Ily helyzetben öröklött cselekvő érték elhalt Vidrinszki András után nem maradván, az elhalt Vidrinszki Ignácz után hátramaradt vagyon ennek szerzeményénél: tekintendő, a melyben felp.-ek oldalági örökösödési jogút alp. hitvestársi örökösödési joga kizárja. Mindezekhez képest tehát felp.-éknek az örökhagyó által alp.-sel mkötött örökösödési szerződés mtámadására nézve nincs is kereseti joga, miért őket ezen jog hiányából keresetükkel elutasitani és az elsőbirói ítéletei ekképp a per főtárgyára nézve hhagyni kellett. Curia; Hhagyja. (89. febr. 20-án 6696/88. Ü. L. 89. 16.) 4. Curia: Azon érték erejéig, melyet az örökhagyó apjától, B. Sán­dortól öröklött, felp.-ek csak ugy igényelhetnének örökséget, ha kimutat­hatnák, h. azon érték B. Sándorra is az ő fölmenőitől, felp.-ek közös tör­zsétől szállott volt. Mert az oldalági rokont csak képviseleti jogon illeti az örökösödési jog, s felp.-ek ezen joga nem terjedhetvén tovább, mint saját általuk képviselt felmenőik joga, az alp. hitvestárssal szemben nem követel­hetnének ők örökséget oly vagyonból, mely felmenőikre, ha életben volná­nak, törvény szerint nem szállna vissza, hanem irányukban is jogilag szerze­ménynek volna tekintendő s mint ilyen hitvestársi öröklésnek képezné tárgyát. Felp.-ek azonban nem mutatták ki, h. azon érték, mit az örökhagyó apjától örökölt, az ő szüléikről, ül. nagyszüleikről hárult B. Sándorra. De bizonyitva van, h. az örökhagyó B. Zsuzsanna az ő 1855-ben meghalt nagy­anyja B. Istvánné sz. R. Zsuzsánna után, a ki A, szerint első-, másod- és harmadrendű felp.-éknek anyja, a többi felp.-éknek pedig nagyanyja volt pengő 50 frt 34 krt örökölt az alp.-seli házassága tartama alatt. Ezen értéket alp. felp.-ek irányában semmi esetre sem tekintheti szerzeménynek. Oly ági vagyona volt az, leszármazók. felmenők s végrendelet nélkül elhalt nejének, mely visszaszállott voma B. Zsuzsannára, ha élne s kell, h. visszaszálljon felp.-ekre, kik nevezett anyjukat, ül. nagyanyjukat képviselik (id. törv. szab. 10—12. §-ai). Közszerzeményi czimen különben sem követelhetne az alp. örökséget, hanem követelhetné legfelebb a közszerzemény felének a tulaj­donát ; de erről itt nem lehet szó, midőn a kérdéses ingatlanok felének telekkönyi tulajdonosa s tényleges birtokosa amúgy is az alp. s a midőn felp.-ek azon ingatlanoknak csak a B. Zsuzsanna nevére telekkönyvezett felét igénylik örökségképpen. És mivel felp.-ek nem az alp. vagyonába beru­házott hozományt, hanem az örökhagyó vagyonából örökséget keresnek: közönyös az a kérdés is, h. vájjon éppen a nagyanyja után örökölt pénz­összeget ruházta-e be az örökhagyó a kereseti ingatlanokba'? Mert az id. törv. szab. 10. §-hoz képest alp., mint hitvestárs, a felp. oldalrokonokkal szemben csak azon értéket követelheti örökségképp, mely mlialadja a nevére felp.-ek ágáról szállott vagyon értékét. Minth. pedig B. Zsuzsanna összes hagyatéka 258 írtnál nagyobb értéket nem képviselt, azért felp.-ek törvényes örökösödési jogát azon egész hagyatékra itéletileg elismerni kellett azzal, h. első-, másod- s harmadrendű felp.-eket mint az örökhagyó apjának testvéreit az örökség fejenkint, a többi felp.-eket pedig, mint az egyik elhalt apai nagybátya gyermekeit, törzsönkint illeti. (83. jun. 13. 9212. M. I. 1.) 5. Curia: Ha a nő férje előtt végrendelet nélkül halt el. az irott hit­bér hitvestársi törvényes öröklés folytán a férjre száll. Ha tehát a nő után gyermekek maradtak, a hitbér ezeket illeti, mert ez esetben a hitvestársi öröklés ki van zárva. (82. febr. 22. 1113. Dt. II. 59.) Törvényes öröklés. Hitvestársi öröklés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom