Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 1J9 öröklött iiági vagyon szerzeményi minőséget öltött volna magára. (80. (eb. Törvényes 10. 1958/85. Dt. XIV. 12.) öröklés. 8. Lf.: A jász-kun stat. szerint az örökhagyó íjtán maradt ingtl.-ok x[g{ vagyon, csak a hátrahagyott fiukat illetik s a leányok csak készpénzbeli kielégítést igényelhetnek. Ezzel ellenkező helyszmelési felvétel kiigazítást tesz szükségessé. (78. febr. 26. 1485. Dt. r. f. XX. 23.) 9. Bp. tábla: A tábla az e.-bíróság ítéletét a tekintetben, h. felp.-t a végrendelet érvénytelenítése iránti keresetével elutasította, hhagyta azért, mert felp.-t erre nézve kereseti jog meg nem illeti. Ugyanis az 1864. márcz. 21-én elhalt Szekelyák Jánost törvényes leszármazója Szekelyák Antal túlélvén, a törvényes öröklés néhai Szekelyák János vagyonában tehát a végrendelet mdöntésének joga, a felp. kizárásával, nevezett leszármazót s illetve ennek törvényes képviselőjét illette meg; s miután nevezett leszármazó részéről az apai végrendelet meg nem támadtatott, sőt a hagyaték ezen végrendelet épségben tartásával, a létrejött egyezség alapján az 1. sz. alatti szerint átadatott, felp., ki nem néhai Szekelyák János, hanem ennek 1870. decz. 12-én elhalt leszármazója Szekelyák Antal után van az ági vagyonban való öröklésre hivatva, az első örökhagyó végrendeletét meg nem támadhatja, hanem csak azon igényeket érvényesítheti, melyek őt néhai Szekelyák Antal után törvényes öröklés czimén megillethetik. A mi már most ezen törvényes öröklést illeti, előrebocsátva azt, h. alp. nem vonta kétségbe, miszerint a rapcsai 299. számú tjkönyvben felvett ingatlan néhai Szekelyák János apjáról, tehát közös törzstől származott ági vagyont képez, ezen ingatlanból csupán a 2—7. sorszámok alatt felvett kültelek fele volt megítélhető, a kereset egyéb részével pedig felp. el volt utasítandó, mert az 1. sorszám alatti 186. számú házat néhai Szekelyák János végrendeletében nejének, az alp.-nek hagyta, ugy azonban, h ha az első házasságból származó János nevü fia életben marad, a ház fele ezen leszármazót illesse. Minth. pedig örökhagyó János nevü fia a végrendelet alkotása után, de végrendelkező előtt mhalt és bizonyossá lett, h. azon feltétel, melyhez örökhagyó az alp.-t illető végrendeleti öröklés korlátolását kötötte, többé be nem következhetik, alp. öröklési joga korlátlanná vált és ő a kérdésben forgó ház korlátlan végrendeleti örökösévé lett, ugy h. habár alp. ezen házat az 1. sz. alatti szerint fiának, Antalnak átengedte, ez utóbbi a kérdésben forgó házat nem atyja után öröklés czimén. hanem anyjától nyert ajándék utján kapta, ennélfogva felp. arra mint ági vagyonra többé öröklési igényeket nem érvényesíthet, így áll a dolog a nagyapai telek felével is, mely a kereset szerint nem 62/3 öl széles, hanem 9 öl széles telket képez, mert ezen telket néhai Szekelyák János felében nejének, felében pedig Antal fiának hagyta, a miből következik, h. noha alp. a neki hagyományozott fél telket is Antal fiának átengedte, ez Antalra nézve többé már nem ági öröklött vagyon, hanem anyjának ajándékát képezte, melyben tehát többé ági öröklésnek helye nincs. Ezek szerint olyan ági öröklött vagyont, melyre nézve felp.-t Szekelyák Antal után az oldalági öröklés megilleti, a teleknek csupán az Antal részére hagyományozott fele képezvén, ezt felp. részére ilyen czimén megítélni s alp.-t a telekkönyvezés eltűrésére és a birtok átengedésére kötelezni kellett. Elvont haszon felp. részére nem volt megítélhető, mert mindaddig, mig a vitás öröklés kérdése nem szabályoztatik, alp.-t rosszhiszemű birtokosnak tekinteni nem lehet. (89. decz. 11. 53,303.)