Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 113 között is védelemben részesítse és a törvényhozó akaratát a viszonyok vál- Öröklési toztával is megfelelő érvényre emelje. Régi törvényeink, habár azoknak a képesség. Hk. I.-r. 105-ik czimének magánjogi tekintetben ma is érvényben levő intéz- (Érdemetlenkedésán kiviül, a Hk. I.-r. 14. és 16-ik czimének, valamint a Hk. II.-r. 43-ik ség.) czimének és az 1625: VI. t.-czikknek, az 1723. XI. t.-cz. által már enyhített azon rendelkezései, melyek a hitvestárs mgyilkolását az örökösödés fonalát megszakító hűtlenség esetei közé sorozták, mind büntetőjogi minősítés, mind magánjogi beszámítás tekintetében változást nem szenvedtek és félre nem magyarázható módon fejezik ki azon czélzatukat, h. a házastársak azon cselekményeit, melyek a házaséletet tthikai alapján támaűják meg, nemcsak büntető, hanem magánjogi és következményeikben az örökösödésre is kiható eszközökkel is svjtani és mtorolni kívántatik. Régi törvényeink tehát, a mai jogfelfogásnak mfelelő tüzetes intézkedés hiányában is elegendő elvi alapot nyújtanak arra nézve, h. a házasság eikölcsi alapját sértő cselekedetek durvább nemei a hitvestárs vagyonában részesülés előnyétől m/osztó okok közé. sorozhatok legyenek és ba a régi kor felfogásához képest a bűnös cselekménynyel előző vagy utólagos viszonyban levő cselekmények mérlegelésénél a bírónak nagyobb tért engedvén, a büntettél közelebb vagy távolabb kapcsolatba hozható cselekmények beszámítása tekintetében tüzetes intézkedést nem tartalmaznak is. elegendő felhatalmazást képeznek arra nézve, h. a változott jogélet és változott viszonyok között a bíróság a védelembe vett czél szempontjából és a törvény szelleméből önállólag állapithassa meg azon okokat, melyeknek a concret esethez képest az öröklésre érdemetlenitő hatályt tulajdoníthat. Felp., a per adatai szerint, mint férje gyilkosának pártolója, az arra illetékes bünfenyitő uton hozott és 5. "/• a- csptolt Ítéletek értelmében a férje gyilkosával folytatott szerelmi viszonyból folyólag bűnpártolás vétségében mondatott ki bűnösnek. Felp.-nek férje utáni törvényes örökjogát illetőleg, tehát a melyre keresetét főleg alapítja, a döntő kérdés csak az, h. felp. fentebbi cselekménye a per concret adataihoz és a törvény fentebb kiemelt czélzatához képest, az örökösödésre érdemetlenitő okok közé sorozható-e? E kérdésre jelenleg igenló'leg kellett válaszolni, mert ha a bűnpártolás vétségének büntetőjogi fogalma az előleges részvételt és a bünrészességet kizárja is, a bűnpártolás azon cselekménye, melyben felp. bűnösnek kimondatott, jelen esetben a bünfenyitő határozatok értelmében házasságtörésben, vagyis a házassági hűség mszegésére visszaviendö indokban lelvén alapját; visszhatásában és lélektani motívumaiban épp oly durván sérti meg a házasságnak törvény által oltalomba vett erkölcsi alapját, mint a gyilkosság, a mely a házaséletet megszakította, minek következtében ki kellett mondani azt, h. azon nő, ki férje gyilkosával házasságtörő szerelmi viszony folytatván, a gyilkosság elkövetése után a gyilkost pártolásban részesiti, régi törvényeink szellemében nem érdemes arra, h. férje vagyonában örökösödjék és a gyilkosság folytán vagyoni előnyben részesüljön. Az előrebocsájlottak értelmében tehát felp.-t keresetével annál is inkább elutasítani kellett, mert az ingatlan felszerelése a 2. •/. alatti szerződésben felp.-re át nem ruháztatván, a tulajdonul igényelt felszerelés a férjnek, mint főszerzőnek tulajdonául volt vélelmezendő. (91. jun. 17. 10020/90. J. Sz. V. 87.) 4. Bp. tszék. : Alp. részről felp.-ek kereshetőségi joga ellen előterjesz- Külföldiek tett azon kifogás, h. felp.-eknek mint szerbiai, ül. romániai alattvalóknak öröklési képesviszonosság hiánya miatt néhai G. S. mint magyar alattvaló után örökösö- sége. Márkus. Felsőbirósági határozatok. II. 8