Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

1U ÖRÖKLÉSI JOG. Öröklési dési képességgel nem bírnak, elfogadható és az arra alapított, a felp.-éknek képesség. kereshetőségi jog hiánya miatt leendő elutasítására irányzott kérelemnek Külföldiek hely adható nem volt, mert hazai törvényeink, nevezetesen a jelenleg öröklése. érvényben levő országbírói értekezleti javaslatok szerint külföldiek nincsenek kizárva a magyar alattvalók utáni örökösödésből, azok örökösödési joga érvényesítésénél csak akkor szükséges az o hónuk és a magyar hon közti viszonosság létezését bizonyítani, ha ennek létezése tekintetében kétely merül fel. Tek. azonban, h. a török uralom alóli felszabadulás óta Magyarország, Szerbia és Románia közt nemzetközi szerződések jöttek létre, melyek által nemcsak állami érdekek megóvása czéloztatik, hanem egyszersmind az alattvalók jogainak érvényesítése kölcsönösen szabályoztatik, a mint azt az 1871. jul. 12. 12055 sz., 1871. decz. 16. 22155. sz., 1873. jul. 1. 19923. sz., 1875. jun. 18. 13980. sz., 1875. jul. 17. 20360. sz., 1876. jan. 19. 1762. sz.. 1880. jul. 21. 15154. sz. a kelt m. kir. • igazságügyi ministeri rendeletek, sőt a szerb királysággal szemben az alattvalók kölcsönös örökösödési joga és ennek érvényesítéséről szóló az 1882 : XXXIII. t.-czikke is bizonyítják, nem forog fenn tehát kétség az iránt, h. magyarhoni alattvalók román vagy szerb alattvalók utáni örökösödési jogaikat a román vagy szerb bíróságok előtt ne érvényesíthessék. Bp. tábla : Hhagyj a. Curia: Hhagyj a. — Indokok: Nem bír alappal alp.-éknek a felp.-ek mint szerbiai, ill. romániai állampolgárok öröklési képessége ellen felhozott kifogása sem. Mert a mai magyar magánjog szabálya az, h. öröklési képességgel bír mindenki, a kinek szerzési képessége van. az 1852. nov. 29-iki ősiségi nyilt parancs 14. §-a pedig, melyet az id. törv. szab. 20. §-a hatályában fentartott szerzési képességgel ruházta fel a külföldieket is. Ehhez járul az. h. a szerbiai alattvalók öröklési képességét az 1863. évi aug. 20-án 10045. sz. a. kelt udvari rendelet, a viszonosság feltétele a. különösen is elismerte s midőn a hat szerbiai illetőségű felp. örököstársul elfogadja a romániai illetőségű hetedik felp.-t: ez utóbbinak öröklési képességét az alp.-ek czéltalanul és sikertelenül kifogásolnák akkor is. ha a romániai alattvalók itt nem volnának öröklésre képesek, mert ez esetben a Vll-r. felp. örökrésze nem nekik, a távolabbi ágat képviselt G. J. jogutódainak, hanem a közelebbi ágból származott 1—Vl.-r. felp.-éknek jutna. A hazai törvénykezés azonban, a viszonosság feltétele alatt, öröklésre képeseknek ismerte el a romániai alattvalókat is. a mióta a török uralom alól felszabadultak és nemzetközi jogsegély viszonossága van kimondva azokban a m. kir. igazságügyministeri rendeletekben is. melyeket az e.-bíróság Ítélete indokolásában felsorolt. Mindezekkel szemben alp.-ek tartoztak volna bizonyitni azt, h. a magyar állam polgáraitól akár Szerbiában, akár Romániában megtagadtatik, vagy G. S. elhalálozásakor 1880-ban megtagadtatott az öröklési képesség. Ez indokolná a retorsiot, de alp.-ek azt bizonvitani meg sem kísérelték. (88. decz. 11. 2242. Ü. L. 88. 51.) Vértagadás 4. Kaposvári tszék : A vértagadás csimén követelt egész hagyatékra nézve felp.-ek keresetükkel azért voltak elutasitandók : mert a Hármaskönyv I. rész 39. czimének a vértagadásra vonatkozó intézkedése szakadatlan gyakorlat utján törvényerőt nem nyert, annak alapján felp.-ek néhai F. J. összes hagyatékára jogot nem szereztek.