Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

I. VAGYONJOG. 293 :,. felp. a 2 alatti okirattá] nyujtotl kedvezmény által alp.-nek régi vagyis Újítás, a kereseti váltó kötelezettségéi megszüntetni akarta volna, nem is állította ennélfogva a kereseti váltót hatálytalannak tekinteni nem lehetett ugyan, mindamelletl a m.-.biróság Ítélete a fentebbi értelemben hhagyandó voll : meri habár a váltó kiállításakor a felek közi a részletfizetésekre nézve megállapodás még nem jött léire s ily megállapodás hiányában felp. jogosítva volt a lejárati időt tetszése szerint kitölteni, de minthogy felp. utóbb, ill. a váltó kiállítása után alp.-nek azon kedvezményt nyújtotta, h. tartozását havi részletekben törleszthesse, felp. azonban a ;/. a. okiratban nem kötötte ki azt. h. a részletfizetések valamelyikének elmulasztása esetében a még lizetetlen egész összegei egyszerre követelni jogában álljon, e nélkül pediii a részletfizetések teljesítésére megállapított határidőnek teljes lejárata előtt felp. az egész összeget egyszerre ez idő szerint annál kevésbé követelheti, mivel a részletfizetések utolsó határideje még az e.-biróság ítéletének hozatalakor sem járt le. (87. febr. 3. 018. Dt. XVII. 146.) 2. Curia: Felp. keresetét arra alapította, h. midőn alp. H. Kelemennek lippai kereskedő-üzletét átvette, alp. kötelezte magát az üzleti előde ellen fennállott és átvett fűszeráruk vételárából származott 270 frt 96 kr. kövei elését azonnal kifizetni. E szerint nyilvánvaló, h. felp. keresetének jogalapját átvállálási szerződés képezi; eképp egészen közömbös, vájjon alp. R. Kelemnek üzletét, avagy kereskedelmi üzletében elhelyezve volt áruezikkeket velle meg. Hasonlóan nem colt tekintetbe vehető alp.-nek azon kifogása sem, h. fel}), •czég R. Kelementől mint eredeti adósától a kereseti összegről egy váltót kapott •és ezzel kielégíttetett. Továbbá, h. a váltó fizetési határidejének Kihosszabbítása iránt a váltóadós felp. czég egyik tagjával egyezkedni kivánt; mert ezen körülmény alp. kötelezettségére befolyással azért nem bír. mivel a váltó nem készpénz, hanem csak kötelező igéret, s midőn egy mar létezett kötelezettség iránt egy ujabb kötelező viszony létesíttetik, az előbbi kötelezettség mszünésének kérdése mindig azon fordul meg, vájjon a felek akartak-e újítani s az uj kötelezettséget a régi mellé, vagy annak mszüntetésével helyébe akarták-e tenni? Ebből kifolyólag tehát a váltóigéret egymagában az előbbi kötelezettséget a felek újítási szándékának kinyilatkoztatása nélkül, ha csak a váltó nem azon czélból adatolt, h. azzal a hitelező követelésének kifizetését eszközölje, meg nem szünteti; mert kétség esetében a régi kötelezettség mindaddig nem tartatik mszüntnek, míg az uj mellett jó szerivel megállhat. A fenforgó esetben tehát azon körülmény, b. R. Kelemen számla-tartozása fejében felp. czégnek váltót adott át, még R. Kelemennek eredeti kötelezettségét sem szüntette meg: annál kevésbé alp. kötelezettségét, a midőn alp. még •csak nem is állilotta. h. R. Kelemen és felp. czég a váltókötelezettséget a régi kötelezettség helyébe akarták volna tenni. Azon felmerülhető kérdés, h. követelheti-e alp. a felp. czégtől a R. Kelementől átadott hasonösszegü váltónak átruházását és átadását, ezen pernek tárgyává nem tétetvén, eldöntés tárgyát nem képezheti. (86. okt. 14. 405. üt. XVI. 135.) 3—4. Curia: Habár a 4-/. alatti levél által bizonyítottnak veendő is másodrendű alp.-nek azon előadása, h. ő a május hó 27-i kelettel a könyvkivonatban bevezetett áruknak ára fejében egy négy havi lejáratú 292 frt 20 krról szóló váltó-elfogadványt adott át felp.-nek, miután ily váltő-elfogadványnak adása különös megállapodás nélkül, az eredeti tartozást nem szünteti meg, s igy a hitelezőt abban nem gátolja, h. követelését, az eredeti alapon