Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

270 I. VAGYONJOG. Szerződések, a fiának történt pénzadást, a mi ha nem történik >fia talán most is életben volna< ; az sem szenved kétséget — az ellenkező nem is állíttatott —. h. alp. a fia részére szerzett s az utóbbi által elhasznált pénzből mi hasznot sem húzott; alp. fizetési ígéreteinek leveleiben határozottan kifejezett egyedüli indító oka, feltétele az volt, h. fia emléke és saját családjának jó hírneve a szégyentől megőriztessék. A mi a fizetési igéret teljesitésénék módozatát illeti, a becsatolt levelekből nyilván az derül ki. miszerint alp. a fizetést akkorrv igérte, midőn fizetni módjában lesz. ill ha pénzügyeit lehetőleg rendbehozva, a kivánt összeget, melylyel nem tartozott volna, a maga megrontása nélkül kifizetheti; jelesül az e.-biróilag is idézett G. a. levél szerint »aprádonkint«. F. Aurél tanú szerint »részletekben« igért fizetni. Másrészt, a felp. által válasziratához s viszont az alp. által viszonválaszához csatolt levelekből s egyéb mellékletekből az tűnik ki. h. felp. ellenfelének fizetési Ígéretéhez ugyan tartotta magái, de a lehetőség szerinti fizetésről mit sem akart tudni, váltót, kötvényt kiván, ilyeket küld elfogadás, aláírás végett, sőt az eredeti 3000 írtnál már többet is vesz igénybe, erkölcsi kényszert maga és rokonai által vesz alkalmazásba, végre pedig, tekintet nélkül alp.-nek a perben felhozottak szerint is jelen esetben még rendezetlen anyagi viszonyaira, s daczára annak, h. alp. Ígéretének beváltását ujabban is ígéri és kilátásba helyezi, a tudva hamis váltó beperlésével a dolgot nyilvánosságra hozza, ezzel alkalmat szolgáltatott alp.-nek bűnvádi uton való meghurczoltatására. mi által az alp.-i beleegyezés világosan kijelentett egyedüli czélja is végleg meghiúsult. Tek. már azt. h. szerződés csak az ígérő és elfogadó fél egybehangzó akarata által jön létre, felp. azonban alp. ígéreteit ugy a mint azok tétettek, a fent előadottak szerint soha el nem fogadta, a kivánt Írásbeli okmány, mely a szerződési feltételeket és kikötéseket magában foglalná, létre nem jött s végül azon feltétel is. melyhez a fizetési igéret kötve volt, felp. korai ténye által hiúsulván meg, ezzel alp. lekötelezése is megszűnt; mindezeknél fogva felp. keresetével elutasitandó volt. (86. jun. 21. 3687. P. T. XII. 25.) Hallgatag II. 1. Curia: Az örökhagyó hitelezője követeléséről lemondottnak nem okaratnyilvá- tekinhető az okból, mert mint az örökösök közel rokona és gondnoka a lelnitás tárt aláirta anélkül, hogy követelését abba felvétette volna. (84. ápr. 18. 1450. P. T. VIII. 20.) 2. Curia: Alp. beismervén, h. hirdetésének háromszori közzététele az állítólagos feltételeknek megfelelőleg történt, a követelt és megállapított iktatási dijnak a háromszori közzétételért járó összegében minden körülmények közt feltétlenül marasztalandó volt. De el kellett marasztalni alp.-t a még 7 izben beiktatott hirdetmény után járó összegben is. mert habár valónak bizonyulna is azon állítása, h. a megrendeléskor kiköttetett az. //. a hirdetmény a lap első oldalán iktatva jelenjen meg, e feltétel mellőzése nem jogosíthatja fel alp.-t a megállapított díj fizetését mtagadni akkor, midőn nem is állítja, h. a hirdetmény közzétételekor lefolyt hosszabb idő alatt, azok szerzödésellenes módon lett közlése miatt bármikor is felszólalt volna; miből okszerüleg következik, h. az állítólagos eltérést maga alp. sem tartotta lényegesnek, ide járul még azon körülmény is. h. alp. nem is állítja, h. az állítólagos eltérés miatt a hirdetmények által eléretni kivánt czél teljesen meghiúsult és h. ekként alp.-re nézve az ily módon közzétett hirdetmények értéktelenek lettek volna. (82. nov. 16. 841. Dt. IV. 23.) 3. Cnria: Alp. a kihallgatott tanuk vallomása által teljes próbaerejü-