Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár. semmiségi okra fektetett semmiségi panasza. A pótmagánvádló képviselője ugyanis 1905 február 28-án tartott felebbviteli főtárgyaláson a bizonyító eljárás kiegészítését indítványozta abban az irányban, hogy a H. F. vádlott tulajdonát képezett s adótartozása fejében elárverezett vasnemünek értéke megállapittassék s amenynyiben az általa becsatolt levél a traversek értékének és minőségének igazolására elegendő bizonyítékul elfogadható nem volna, kérte F. H.-t, kitől a traversek származnak, tanuként kihallgatni. Ennek az indítványnak a kir. tábla a BP. 393. §. 3. bek. 1. p. alapján helyt nem adott. A kir. táblának ezen intézkedésében a kir. Curia a BP. 384. §. 9. pontjában megjelölt semmiségi okot nem találta fenforgónak, mert a másodfokú bíróság tényként megállapította, hogy a közigazgatási uton lefoglalt ingók feltűnő csekély értékben becsültettek meg s a bírósági foglalási jegyzőkönyv tartalmával s a B. E. árverési vevő által az ingók tovább eladásánál elért magas vételárral bebizonyitottnak fogadta el azt is, hogy az ingók azzal az értékkel birtak, mely a bírósági foglalási egyzőkönyvben fel van tüntetve. Ehhez képest a semmiségi panasz e tekintetben alaptalan lévén, az a BP. 437. §. 4. bekezdése értelmében el volt utasítandó. Ami pedig a pótmagánvádlónak a BP. 385. §. 1 a) pontjában hivatkozással bejelentett semmiségi panaszát illeti, ennek a semmiségi panasznak elbírálásánál mérvadók azok a tények, melyeket a ^kír. tábla megállapított. A kir. tábla megállapította, hogy T. S. adóhivatalnok az ujabbi foglalást az előzően foganatosított adóvégrehajtás figyelmen kívül hagyásával s ekként indokolatlanul elrendelte; hogy M. adóvégrehajtó és G. becsüs a lefoglalt ingókat felette csekély értékben becsültek meg ; hogy H. M. adós az aránylag csekély összegű adótartozás behajtása végett foganatosíttatott adóvégrehajtás megelőzésére mi lépést sem tett, hogy a további birósági foglalást az adóvégrehajtók előtt elhallgatta, hogy az adóvégrehajtásról a bírói foglalás utján zálogjogot szerzett hitelezőket nem értesítette s az adóvégrehajtást tűrte ; hogy B. E. potom cáron vette meg a 8970 K értékű ingóságokat s ezeknek mintegy 30CO K értékű részét 250 K-ért J. K.-nak átengedte ; és hogy J. K. ezeket az ingókat ilyen potom áron megvette. Minthogy