Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Tartalommutatá. LVII Lap bűncselekmény részese nem lehetett, a bűnösség kérdéséhez tartozik, amelyre nézve a bizonyítékok mérlegelése korlátlanul az esküdtek hatáskörébe van utalva; de nem képez a 385. §. 1. c) pontja alá eső, a bűnvádi eljárás megindítását vagy a büntethetőséget kizáró okot s igy a fentebbi körülmény még indítvány előterjesztése esetében sem volt a főkérdésbe felvehető, vagy arra nézve külön kérdés feltehető __. ... — — — ___ —_ ... 283 208. Ugyanazon czikkeknek egy más lapban történt közlése nem állapítja meg a tettazonosságot _— ... ... — ... _._ 302 385. §. 2. p. 134. Az esküdtbíróság a vádlottat a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés kisérletének bűntettében mondta ki bűnösnek s ezért főbüntetésül a Btk. 279,, 66. és 92. § ai alapján 1 év és 6 havi börtönre ítélte. Ez a büntetés a törvénynek megfelelően csak a 92. §. alkalmazása nélkül lett volna kiszabható, mert már a Btk. 66. §-ának 2. bekezdése megengedi, hogy a 279. §-ban meghatározott fegyházbüntetés helyett börtönbüntetés szabassék ki, a 92. §. alkalmazásával tehát a főbüntetést még enyhébb nemben s a börtönbüntetés legkisebb mértékéig sem terjedő tartamban, vagyis 6 hónapon alóli fogházban kellett volna kiszabni. Minthogy ezek szerint az esküdtbíróság a főbüntetés enyhítésénél a törvényben vont korlátokat nem tartotta meg, Ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét s ezzel együtt, tekintettel a törvény szerint alkalmazandó büntetés nemére és a Btk. 20. §-ának rendelkezésére, a cselekmény minősítésére vonatkozó részét is a BP. 385. §-ának 2. pontja alapján a Curia megsemmisítette s a törvénynek megfelelő Ítéletet hozott — ... — ... — ... ... ... ... ... 213 147. Megsemmisítés, mert nem állapíttattak meg a vádlott által a jogos védelemre vonatkozólag felhozott tények, továbbá nem állapitatott meg, hogy vádlott betöltötte-e 16-ik évét és ha nem, hogy a cselekmény elkövetésekor a cselekmény bünnösségének felismerésére szükséges belátással birt-e ?— — ... — — ... ... ... ... 226 250. A járásbíróság vádlottat 1 heti fogházra mint fő- és 10 K pénzmint mellékbüntetésre itélte; az elsőbirósági ítélet eme része ellen csakis a vádlott jelentett be felebbezést. A kir. törvényszék vádlottat behajthatlanság esetére 10 napi fogházra átváltoztatandó no K pénzbüntetésre itélte. A Btk. 20. és 92. §-ok rendelkezéseiből kifolyóan nem férhet kétség ahhoz, hogy általánosságban a pénzbüntetés enyhébb büntetési nem a fogházbüntetésnél, de ebből még nem következtethető az a fenforgó esetre, hogy a vagyontalan vádlottra nézve, behajthatatlanság esetére 10 napi fogházra átváltoztatandó 100 K pénzbüntetés enyhébb volna az elsőbiróság által reá kimért 1 heti fogházbüntetésnél. A Btk. 92. §. rendelkezése szerint akkor van fogház helyett pénzbüntetés alkalmazásának