Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

ioó Büntetőjogi Döntvénytár. utolsó bekezdése értelmében büntetlenségre tart igényt. A használt jelzők vagy minősítések valósága csak akkor tekinthető igazoltnak, ha oly tények bizonyittatnak, melyekből következik, hogy a sértett olyan ember, akiről ama jelzőket vagy minősítéseket közfelfogás szerint használni joggal lehet. (Curia 1906 márczius 8. 2417/906. I. Bt.) A kir. Curia : A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: Vádlott és védője a BP. 384. §-ának 9 pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a védő bizonyítási indítványa elutasittatott. Az esküdtbiróságnak megtámadott I. sz. végzéséből kitűnik, hogy a valódiság bizonyítása aBtk. 263. §-ának 1. pontja alapján megengedtetett ugyan, de a védő által a bevádolt állitások és kifejezések bizonyításául felajánlott bizonyítékok mint alkalmatlanok mellőztetek. A kir. Curia az esküdtbíróság határozatában nem látott jogi tévedést. A bevádolt czikkek lényeges tartalma az, hogy a sértett, mint a M. Á. V. északi főműhelyének főnöke, hivatali minőségében önkénykedik, a munkások szabad mozgását, sőt gondolkodását üldözi ; hogy a szervezkedő munkások ellen hadjáratot indított, hogy a béremelések engedélyezésében részrehajló, hogy piszkos eszközökhez és aljas rendszabályokhoz folyamodik, hogy jelentéseiben rendszeresen hazudik, hogy hülye, parasita és az intézet szégyene, brutális, kegyetlen, embertelen. A védő bizonyítási indítványában kijelentette, hogy az általános természetű vádakra nézve is csak egy-egy esetet tud felhozni és nem is annyira a felhozott tények valóságát, mint a vádlott ártatlanságát kívánja bizonyítani. A védőnek már kiindulási pontja helytelen. Rágalmazás esetén az állított tényeket egyenként és tüzetesen kell a vádlottnak bizonyítania, ha a Btk. 263. § ának utolsó bekezdése értelmében büntetlenségre tart igényt; ami pedig a kifejezések valóságának bizonyítását illeti, ugy a használt jelzők vagy minősítések valósága csak akkor tekinthető igazoltnak, ha oly tények bizonyittatnak, melyekből következik, hogy a sértett olyan ember, akiről ama jelzőket vagy minősítéseket közfelfogás szerint használni joggal lehet. Következik ezekből, hogy a védő tartozott volna a tényekre részletes és tüzetes bizo-