Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. vagy nem, a lap legközelebb megjelenő számában közzétenni tartozik. A vádlottnak a közzétételi költségekben való marasztalása, miután a közzétételre nem ő köteleztetett, nem büntetést megállapító rendelkezés, hanem a végrehajtási költség megtérítésében történt marasztalása, amely törvényen nem nyugszik ugyan, de ez ellen semmiségi panasz nem is érvényesíthető. (Curia 1906 márczius 6. 2316/906. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panasz visszautasittatik. Indokok: A vádlott a kir. táblai Ítélet ellen a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján azon okból érvényesített semmiségi panaszt, mert a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott. A panasz azonban nem alapos, mert a bocsánatkérés amely rendszerint a tett elkövetése felett való megbánásnak hü kifejezője, szolgálhat ugyan enyhítő körülményül, de viszont annak elmulasztása, vagy egyenes megtagadása súlyosítóul azért nem mérlegelhető, mert ennek teljesítésére senki sem kötelezhető; nem mérlegelhető tehát a jelen esetben sem súlyosítóul az, hogy vádlott bocsánatot nem kért. Ennek a súlyosítónak eleste daczára sem forgott fenn a feltétel. a Btk. 92. §-ának alkalmazhatósága tekintetében, mert enyhítő körülmények egyáltalában fenn nem forogván, ennek hiányában a rendkívül enyhítésre a törvényes alap is hiányzik. A semmiségi panasz tehát a BP. 437. §-ának 4. bekezdéséhez képest elutasitandó volt. Habár a koronaügyész indítványba hozta is, hogy mindkét alsóbiróság ítélete, amennyiben a marasztaló ítéletnek a közzétételét az elitélt költségére rendelte el, a BP. 385. §-ának 2. pontja értelmében hivatalból megsemmisíttessék, mert ez a vádlott sérelmére való intézkedés, hivatalból volna észlelendő ; ezen indítványnak hely adható azért nem volt, mert az elsőbirósági ítéletben, melyet a kir. tábla is helybenhagyott, a marasztaló ítéletnek közzététele elrendeltetett, ez a közzétételi kötelezettség azonban nem a vádlottra rovatott, de nem is vonatkozhatik a vádlottra azért, mert a Btk. 277., valamint a BP. 574. §-a és a sajtótörvény 35. §-a rendelkezéseiben foglaltak egybevetésébői kétségen felül áll, hogy az időszaki nyomtatványban elkövetett rágalmazás és becsületsértésben a