Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. lott egy vékony fűzfavesszővel io ütést mért a sértettnek hátsó részére, még pedig utóbbinak meg nem czáfolt állitása szerint ülőrészének jobb oldalára ugy, hogy annak következtében eme testrésze megfeketedett s megdagadt és a sértett harmadnap az orvoshoz elment sérülését megvizsgáltatni, a vádbeli esetet megelőzően pedig orvosnál egyáltalán nem volt. Tekintve, hogy az 1905. évi április 12-én kiállított és a felebviteli tárgyaláson felolvasott orvosi látlelet szerint kk. T. J. testének ülőrészén, a jobb oldalon egy galambtojás nagyságú kiemelkedés s ennek felületén és környékén sötét-kékes elszinesedés volt látható, habár a védő részéről kifogásolt e látleletet nem közhatósági orvos állította ki, mely okból a véleménye a felebbviteli tárgyaláson fel sem olvastatott és habár a látleletben megjelölve nincsen, hogy a sérülést más okozta-e s ha igen, mily eszközzel s mily módon : a kir. törvényszék a vádlott beismerése s a tanuk valamint a sértett vallomásai alapján tényként megállapítja azt, hogy a látleletben emiitett sérülés, melynek 8 napon tuli gyógyulása nem is állíttatik, annál kevésbbé bizonyittatik, a vádlott szándékosan, de ölési szándék nélkül okozta. Vádlottnak ama védelmi állitása, hogy ő házi fegyelmi jogával élt akkor, midőn a sértettet megfenyítette, bírói figyelembe vehető nem volt, mert az 1868 : XXXVII. tcz. és 1867 : XXVIII. tcz. végrehajtása tárgyában az állami elemi népiskolák tanítói számára kiadott miniszteri utasítás 105. §-a megverésben, megvesszőzésben nyilvánuló büntetési módot nem ismer. Ekként a büntethetőséget kizáró ok a jelen esetben fenn nem forogván, a kir. járásbíróság a BP. 385. §. 1. aj pontjába ütköző semmiséget követett el, midőn vádlottat a vád alól felmentette, miért is a kir. törvényszék az elsöbiróság ítéletének felebbezett részét a BP. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okból, a BP. 554. és 423. §§. 2. bekezdése értelmében megsemmisítette, vádlottat a Btkv. 301. §-ába ütköző s a szerint minősülő könnyű testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek és őt, figyelemmel büntetlen előéletére, a tett elkövetésekor felhevült kedélyállapotára és túlbuzgóságára, mint nyomatékos enyhítő körülményekre, a Btkv. 92. §-a alkalmazása mellett az ítélet rendelkező részében megállapított büntetésre ítélte.