Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

50 Büntetőjogi Döntvénytár. ház magánjogi természetű feladatát képezi ; tekintve, hogy a fenti jogi álláspont helyességén mit sem változtat az a körülmény, hogy a Btk. 461. §-a szerint bizonyos közhatósági teendőknek meghatalmazás utján való ellátása a közhivatalnoki minőséget megállapítja, mert e §. csak a Btk. XLII. fej. szempontjából határozza meg a közhivatalnok fogalmát, minden egyéb tekintetben pedig csak a közjogilag vett tisztviselők a közhivatalnokok. Nem tévedtek az alsóbiróságok, amikor az egyházközségi algondnokot közmegbizatásban eljáró személynek nem tekintve, saját hatáskörüket megállapították. A kir. főügyész semmiségi panasza tehát ez okból volt elutasitandó. A vádlott és védőjének panasza pedig azért alaptalan, mert a fenforgó súlyosító körülménynyel szemben az enyhítők nem annyira nyomatékosak, hogy a cselekményre a törvény által meghatározott fogházbüntetés legrövidebb tartama tulszigorunak jelentkeznék. 29. A kir. Curia 22. sz. döntvényében kifejezésre jutott bírósági gyakorlat szerint a Btk. 270. §-ának esetében a közvádló is csak felhatalmazás alapján indítványozhatja bűnvádi eljárást, a BP. 2. §-a szerint pedig a felhatalmazásra üldözendő bűncselekmények tekintetében a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség jogosult. — A hadügy az állami közigazgatásnak egyik ága, az abban alkalmazott egyének tehát a magyar közjog értelmében az állam közegei. (Curia 1906 január 24. 802/906. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A főmagánvádló képviselője a BP. 385. §. 1. c) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a BP. 352. §-ának a bűnvádi eljárást kizáró oka tévesen állapíttatott meg. A semmiségi panasz alaptalan. A Btk. 270. §. 2. p. értelmében hivatalból indítandó meg a bűnvádi eljárás, ha a rágalmazás vagy rágalmazó tényállítás közhivatalnok ellen hivatali kötelességére vonatkozólag követtetett el. E törvényhely magyarázatát a kir. Curia 22. sz. döntvényében kifejezésre jutott bírósági gyakorlat akként állapította meg, hogy a közvádló is csak fel-