Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár. 3' (Curia 1905 október 19. 8926/905. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: N. I. védője a BP. 385. i i. bj pontja alapján azért használ semmiségi panasz, mert az ítélet a Btk. 9b. §-a alapján hozatott meg a 95. §. helyett. Tekintve azonban, hogy az esküdtek megállapítása szerint N. I. a B. Gy. által G. G. sértett fél ellenében elkövetett bántalmazást az által mozdította elö szándékosan, hogy e bántalmazásnál tompa ütőeszközzel jelen volt ; továbbá hogy N. I., G. V.-t bántalmazta s azon súlyos testi sértést ejtett ; tekintve, hogy a B. Gy. által G. G.-n ejtett halált okozó súlyos testi sértés és a G. V.-n N. I. által ejtett súlyos testi sértés egymásután, bár bántalmazás folyamában követtetett el s igy N. I. vádlott nem egy cselekménynyel sértett több törvényrendeletet, hanem több büntetendő cselekményt követett el : az esküdtbíróság nem tévedett, midőn az esküdtek megállapításához képest nem eszmei halmazatot (Btk. 95. §.), hanem anyagi halmazatot (Btk. 96. §.) állapított meg. 17A tanú megesketése miatt használt panasz elutasittatott, mert a BP 222. § ának 2. pontja értelmében a tanú az eskütételtől csak akkor zárható el, ha vallomásának lényegére nézve tanúsít ingadozást, már pedig az a körülmény, Tiogy a tett elkövetését más is láthatta-e, vagy sem ? lényeges körülményt nem képezvén, nem volt oka az esküdtbiróságnak a tanút a vallomástételtől elzárni. — Nem vétetett figyelembe a koronaügyészség részéről a tárgyalás alkalmával felhozott az a körülmény, hogy az esküdtek a hozzájuk intézett mellékkérdésre egész terjedelmében nem feleltek és hogy az esküdtek felelete a hozzá írott toldat miatt nem határozott, a BP. 427. §-ának 6. pontja meghatározott semmiségi okot képez ugyan, ez azonban a BP. 427. § ának 3. bekezdése értelmében hivaalból figyelembe vehető nem volt, a vádlott pedig e miatt panaszt nem érvényesített. (Curia 1905 deczember 21. 11,037/905. sz. a. I. Bt.)