Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Tartalommutató. LXXVII nálását a tulajdonosnő beleegyezésével történtnek. Jogtalan eltulajdonitási szándék hiányában tehát büncselekmény tényálladéka nem forog fenn..................... — -— 96 71. Megsemmisítés a Bp. 385. §. 1. a) pban körülirt okból és elitélés. — Vádlott a végrehajtóról beadványban azt a valótlan tényt állította, hogy jóllehet tartozását kifizette, költségokozás czéljából az árverés megtartására nála megjelent, s nejét bántalmazta. A kir. tábla vádlottat a Btk. 260. és 270. §-aiba ütköző rágalmazás vádja alól az alapon mentette fel, hogy a bünvádi eljárás megindításához szükséges felhatalmazás hiányzik. A kir. tábla azonban a Btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta, mert a megállapított tényekből nyilvánvaló, hogy vádlott a bírósági végrehajtót hivatali kötelességére vonatkozóan hatóságok előtt oly cselekmény miatt panaszolta, amely valódiság esetén ellene a bünvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának okát képezte volna, és ez a feljelentés valótlannak bizonyult, a megállapított tények tehát a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének a tényálladékát kimerítik. Minthogy továbbá a Btk. 229. §-ában meghatározott szándékos hamis vád vétsége, még azon esetben is, ha az közhivatalnok ellen hivatali eljárására vonatkozóan követtetett el, csak a sértett fél indítványára üldözhető, az ezzel lényegileg azonos és enyhébb beszámítás alá eső, a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétsége sem tartozik a felhatalmazási vétségekhez, hanem nyilván az inditványi vétségek között foglal helyet...... — — 113 75. Megsemmisítés a Bp. 385. §. 1. a) pban körülirt okból. — Vádlott mint munkaadó és alkalmazottjai közt a betegségélyzőpénztárt illető járulékok tekintetében oly értelmü megállapodás jött létre, hogy vádlott azoknak a szokásos heti munkabérösszegnél valamivel kevesebbet fizetett s ennek ellenében az 1891: XIV. tcz. §-ában megengedett levonások mellőzésével, a pénztárt illető összes járulékoknak fizetésére kötelezte magát, a befizetést azonban elmulasztotta. E tényállást az alsóbiróságok tévesen minősítették sikkasztásnak. Ugyanis az 1891: XIV. tcz. 22. §-a szerint a kötelezett pénztári tagért a segélypénztári járulékot a munkaadó köteles fizetni, ellenben csak jogában áll, de nem kötelessége a járulék kétharmad részét a kötelezett biztositott tag béréből vagy fizetéséből levonni; s miután vádlott ilyen levonást nem eszközölt, hanem külön egyezséggel — mely egyezség az idézett §. tiltó rendeletébe nem ütközött — a járulék fizetését teljesen magára vállalta, a szabad egyezkedés tárgyát képező heti béren felül nem tekinthető tehát a bérből tényleg le nem vont járulék vádlott birlalatába jutott idegen ingó dolognak............ —......... __ 118 78. Megsemmisítés a Bp. 385. §. 2. pban körülirt okból. — A Btk. 85. §. 4. pontja értelmében az életének 16. évét be nem töltött vádlott rendőri büntetéssel büntetendő, a rendőri büntetés pedig