Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Büntetőjogi Döntvénytár. 47 (Curia 1904 deczember 28. 10709/904. sz. a.) A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A kir. Curia első sorban azt a kérdést tette megfontolás tárgyává, hogy a kir. ügyész felebbezésének a kir. főügyész által történt visszavonása után a vádat átvett sértett fél pótmagánvádlónak elfogadható-e és hogy az általa bejelentett semmiségi panasz jogosult személy által használtnak tekinthető-e ? Jelen perben a vád tárgyát közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag elkövetett rágalmazás, tehát a Btk. 270. §-ának 2. pontja és a 22. számú döntvény értelmében csak felhatalmazásra üldözhető vétség képezi, ily esetben pedig a vád képviseletére a BP. 2. és 42. §-ai szerint kizárólag a kir. ügyészség jogosult. Ebből következik, hogy jelen ügyben pótmagánvádnak helye nem volt s hogy a felebbezés visszavonása után az elsőbirósági itélet felülvizsgálható nem is lett volna. (BP. 394. §.). A másodfokú itélet tehát törvényszerű vád nélkül hozatott, ami a BP. 384. §-a 11. pontjának semmiségi esete. Tekintve azonban, hogy a felebbezés visszavonásáról értesitett sértett fél a felebbviteli főtárgyaláson pótmagánvádlónak elfogadtatott, és ezen intézkedés jogerőre emelkedvén, a kir. itélő tábla előtt ő képviselte a vádat; tekintve, hogy a BP. 384. §-a rí. pontjának most emiitett semmiségi esete ugyanazon §. utolsó bekezdése szerint hivatalból csak akkor vehető figyelembe, ha a szabálytalan itélet a vádlott bűnösségét és büntetését állapitja meg, holott a jelen perben felmentő itélet hozatott: a kir. Curia nem látta fenforogni a BP. 434. §-a 3. bekezdésének esetét és a pótmagánvádló semmiségi panaszát nem utasitotta vissza. 34Azok a tények, hogy a vádlott védköíelezettségének kikerülése czéljából az osztrák-magyar monarchia határát hamis útlevél felhasználásával elhagyni törekedett, jóllehet védkötelezettsége rövid idő múlva bekövetkezett volna; figyelemmel az 1889: VI. 45. §-ára, büntetendő cselekmény tényálladékát kimeritik.