Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

IO Büntetőjogi Döntvénytár. azt igazolás czéljából űzőbe vette s amidőn a ház előtt utóiérte, ott H. rendőrt G. G. és az általa segítségül hivott O. P. vádlottak oly mérvben bántalmazták, hogy ez a bántalmazás 20 napon tul gyógyuló testi sértést eredményezett. Ebből a megállapitásból jogszerűen az a következtetés vonandó, hogy H. rendőr hivatalos eljárása alatt bántalmaztatott s viszont azokból a további megállapitásokból, hogy mire a rendőr az udvaron megjelent, a kérdéses csendháborítás már véget ért ; hogy az komolyabb bajt nem okozott s hogy a vádlottak a lakók előtt nem voltak ismeretlenek, nem vonható az a jogi következtetés, hogy H. rendőrnek a helyszínén megjelenésekor már a rendőri beavatkozás oka megszűnt, s hogy nem volt ok arra sem, hogy a rendőr G. G.-t igazolás végett üldözőbe vegye. A megállapítás szerint ugyanis a rendőr V. V. ismételt felhívására s igy rendőri tekintetből feljelentésre lépett fel s ez a fellépés, illetve a kir. tábla által is jogosnak kimondott beleavatkozás megkívánta az ily körülmények között a rendőri közegekre bízott előnyomozatot, amit a rendőr megjelenésével és G. G. űzőbe vételével meg is kezdect, azt pedig, hogy tulajdonképp mi történt, a rendőr akkor nem is tudhatta, mert azt csak a későbbi nyomozat derítette ki. Mindezeknél fogva a kir. tábla tévesen alkalmazta a Btk. vonatkozó rendelkezéseit akkor, amikor a vádlottak terhére megállapított cselekményben a hatóság elleni erőszak bűntettének ismérveit fenforgóknak nem találta s illetve csak súlyos testi sértést állapított meg. A kir. főügyész semmiségi panaszára tehát a kir. tábla ítéletét a jelen Ítélet rendelkező része szerint megsemmisíteni s vádlottakat a hatóság elleni erőszak miatt is elitélni kellett. Ami a büntetést és az ezzel összefüggő minősítést illeti, a vádlottak büntetett előélete, a halmazat és a testi sértés súlyosabb volta miatt a kir. Curia a Btk. 92. §. alkalmazásának föltételeit fenforgóknak nem találta ugyan, minthogy azonban a kir. ügyész a kir. törvényszék ítéletébe belenyugodott, a kir. törvényszék pedig a 92. §. alkalmazásával, a 20. §-hoz képest a vádlottakat a hatóság elleni erőszak miatt is csak vétségben mondta ki bűnösöknek s főbüntetésül két és illetve három havi fogházra itélte; minthogy ily körülmények között ennél a büntetésnél