Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

94 miután a polgári eljárásban hozott jogerős határozatban bíróilag megállapittatott, hogy nincs adat arra, hogy az összeg átadását a megbízók az örökösök által 1895 márczius 13-án polgári uton emelt panaszt megelőzőleg a megbízottól kívánták volna, az pedig, hogy a behajtásról az ügyvéd feleit értesítette, nem vitás, a vádlott attól kezdve, midőn a polgári eljárás folyamatba tétetett, a 2723 K-t jogosulatlanul tartotta vissza : a sikkasztás tényálladékának megállapítására — magában véve — még elég alapot nem nyújt. Ugyanis az ügyvédi rendtartás 48. §-ának 2. bekezdése kimondja, hogy ha az ügyvéd a pénzt más czélra fordította, mint sikkasztó a büntetőbíróság által büntetendő s egyúttal akként rendelkezik, hogy ha a sikkasztás megállapítható nem lenne, fegyelmileg fenyítendő. Mindkét irányú rendelkezés alapját a pénznek a 48. §-ának 1. bekezdése ellenére jogosulatlanul visszatartása képezvén, nyilvánvaló, hogy maga a jogosulatlan visszatartás, egyéb terhelő körülmények hiányában csak fegyelmileg fenyítendő. Az a körülmény pedig, hogy vádlott a pénzt nemcsak a polgári eljárás folyamán nem fizette ki, hanem a fizetési meghagyásnak a 15 napi határidőben, sőt a fegyelmi, majd a büntető eljárás megindítása daczára sem tett eleget mindaddig, mig arra a végrehajtás foganatosításával nem kényszeríttetett, vagyis az ügyvédi rendtartás 48. és 66. §-ai alapján indított polgári eljárás végeredményének és a marasztalás sanctióját képező végrehajtásnak bevárása, csakis a jogosulatlan és makacs visszatartás folytatólagosságának tényét foglalja magában, de ezenfelül nem nyújt alapot a sikkasztás tényálladékának megállapithatására. Ezek szerint vádlott, ki az Ítélet szerint vagyonos ember s a polgári uton hozott marasztaló határozat végrehajtása folytán megbízói örököseinek a pénzt megfizette, csupán a pénznek mindaddig, mig arra bíróilag nem kényszeríttetett, vélt követelése fejében makacs visszatartása miatt mondatván ki a sikkasztásban bűnösnek, holott a jogosulatlan visszatartás a sikkasztás tényálladékát magában véve még ki nem meríti : mindkét alsóbiróság tévesen alkalmazta a Btk. vonatkozó rendelkezéseit, minélfogva ítéletei megsemmisítésével vádlott a vád alól fölmentendő volt.