Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

65 zések a női becsületet támadván meg, a valódiság bizonyításának a Btk. 264. §-ának 4. pontja értelmében helye nincsen, s igy az elsőbiróság által e részben törvényellenesen foganatosított eljárás adatai figyelembe sem jöhetnek s igy a vádlott által használt kifejezések már törvény értelmében is valótlanoknak tekinthetők ; minthogy vádlott a jelentést a tanfelügyelőhez intézte, a hol a hivatalos kezelés folytán több embernek kellett annak tartalmát megismernie, sőt az a minisztériumhoz is fölterjesztetett, miből nyilvánvaló, hogy a vádbeli kifejezések háromnál több egyén előtt használtaknak tekinthetők, mit vádlottnak is szükségképp tudnia kellett; mindezek folytán vádlott cselekménye a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségének összes tényelemeit magában foglalván, őt ebben bűnösnek kimondani kellett. Nem volt figyelembe vehető a védelem azon kifogása, hogy vádlott a jelentést hivatalosan és felszólítás folytán tette, mert eltekintve attól, hogy kétséges, vajon a forma be nem tartása a jelentés hivatali jellegét meg nem szüntette-e, egyrészt vádlottnak még hivatalos jelentésben sem áll jogában valótlan, vagy valótlannak tekintendő rágalmazó állításokat használni, másrészt B. tanú szerint a hivatalos felszólítás csak» a magánvizsgákra vonatkozott s igy vádlott túllépte hatáskörét, midőn magánvádló erkölcsi magaviseletének megbirálására is kiterjeszkedett. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete, beismerése s hogy a jelentést hivatalos felszólítás folytán jogosnak vélt működési körében terjesztette fel, enyhítő körülményként figyelembe vétetett, minélfogva büntetése a 92. §. alkalmazásával arányosnak talált mérvben szabatott ki. (1904 márczius 21. 1028'904. sz. a.) A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: Vádlott és védője a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt azért, mert vádlott csupán hivatalos kötelességét teljesítette s igy cselekménye sértési szándék hiján, büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítja. Minthogy azonban a kir. törvényszék azon tényeket fogadta el valóknak, hogy vádlott a tanfelügyelőséghez intézett jelentésében J. S.-né tanítónőről azt mondotta, hogy a nevezett és H. S. szerelmi viszonyban élnek és szerelmi viszonyuk a községben áltaBüntetőjogi Döntvénytár. V. 5