Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

4o és rendeltetésének figyelembe vételével a bíróság önállóan eldöntheti, sőt eldönteni hivatott és a kir. tábla nem sértette meg a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét azzal, hogy a védőnek a jelzett irányban előterjesztett indítványát mellőzte ; a BP. 384. §-ának 9. pontjában körülirt alaki semmiségi ok tehát fen nem forog. P. J. és A. S. vádlott védője, valamint védőjéhez csatlakozva P. J. vádlott is semmiségi panaszt emeltek a kir. tábla II. fokú ítélete ellen a BP. 385. §-ának 1. cj pontja alapján, az írásbeli indokolás szerint azon okból, mert szerintük főmagánvádlók a sérelmükre elkövetett rágalmazás, illetve becsületsértés elkövetéséről és elkövetőiről már 1900 január 8-án szereztek tudomást, minthogy pedig feljelentésüket 1900 április 8-án adták be, az ezekhez képest a Btk. 112. §-ában megállapított 3 havi határidőn tul elkésetten előterjesztett vádinditványuk a bűnvádi eljárás megindítására alapul nem szolgálhatott; a kir. tábla tehát tévesen alkalmazta a Btk. megfelelő rendelkezését akkor, midőn a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ezen ok fenforgását meg nem állapította. Ámde a kir. tábla — eltérően az elsőbiróság ítélet álláspontjától — azt vette megállapítottnak, hogy főmagánvádlók a vád tárgyává tett cselekmény elkövetéséről és elkövetőiről csak 1900. évi janáur 9-én szereztek tudomást. Ezt a ténymegállapítást a BP. 437. §. 1. bekezdése szerint a kir. Curia is köteles határozatának alapjául elfogadni. Minthogy pedig 1900 január 9-étől április 8-ig 3 hónap nem telt el, nyilvánvaló, hogy főmagánvádlók magáninditványukat a Btk. 112. §-ában megszabott határidőn belül terjesztették elő ; hogy tehát az inditványozási jog elévüléséből származtatott, a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok fen nem forog. A. S. vádlott védője a BP. 385. §. 1. aj és D. A. vádlott érdekében a 385. §. 1. a) és c) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt és ehhez maga D. V. vádlott is csatlakozott ; D. V., Sz. L., K. A. és D. M. vádlottak védője pedig szintén a BP. 385. §. I. a) és c) pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt a kir. tábla II. fokú Ítélete ellen a kir. tábla előtt tartott felebbviteli főtárgyaláson és az írásbeli indokolásban kifejtettek szerint azért, mert a vádbeli sajtóközleményben foglalt vétségért az 1848 : XVIII. tcz. 13. és 33. §-aiban megállapított