Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

32 panasznak hely adatik, az esküdtbíróság ítélete erre vonatkozólag a BP. 385. §. 3. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt a BP. 437. §. 3. bekezdése értelmében megsemmisittetik, M. A. vádlott büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellőztetik s ő főbüntetésként a most emiitett §-ban foglalt kedvezmény nélkül a Btk. 279 , 72. és 66. §-ai alapján 3 évi fegyházra és mellékbüntetésül a Btk. 289. §-a alapján az 57. §-hoz képest 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: Az esküdtbíróság M. A. vádlottat a szándékos emberölés bűntettében a Btk. 69. §. 2. pontja szerint mint bűnsegédet mondotta ki bűnösnek s a Btk. 66. és 92. §-ai alkalmazásával 8 havi börtönbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre ítélte, mely ítélet ellen a közvádló a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt a BP. 385. §-a alapján semmiségi panaszt jelentett be. Eltekintve attól, hogy a vádbeli cselekményre a törvényben megállapított fegyházbüntetés helyett a Btk. 66. §-a alapján a 92. §. alkalmazása nélkül is szabható ki börtönbüntetés, s ehez képest az utóbbi §. alkalmazására a büntetés egyfokú leszállithatása s börtönbüntetés megállapítása czéljából szükség nem volt, minthogy vádlott javára csupán italtól izgatott kedélyállapota fogadható el enyhítő körülményül, melyet hason rugón alapuló bűncselekmény miatt büntetett előélete ellensúlyoz, s ekként a jelzett enyhítő körülmény magában véve a büntetésnek a Btk. 72. §-ában felhívott 66. §. megengedett enyhítése mellett a büntetés nemének leszállítását nem indokolja : a közvádló semmiségi panasza alaposnak találtatván, az esküdtbíróság ítéletét M. A. vádlott büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazására nézve meg kellett semmisíteni s vádlott büntetését ezen §. mellőzésével a Btk. 72. és 66. §-ai alapul vételével a bűnösség fokának megfelelő tartamú fegyházban megállapítani. 28. A kir. Curia a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott, vádlottnak a vádbeli tett elkövetésekor tanúsított viselkedésére vonatkozó tényekből azt a következtetést vonta le, hogy vádlott a beszámítást kizáró fokban ittas nem volt.