Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

24 teni kellett. A felmentés következtében a letétben levő 20 K-s bankjegy, miután az vádlottól, mint megvesztegetésre szolgált jutalom foglaltatott le, vádlottnak visszaadandó volt. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőfokú biróság Ítéletének felmentő rendelkezését a BP. 385. §. 1. pontjának a) tétele alap­ján a 423. §. 2. bekezdéséhez képest megsemmisíti és bűnösnek mondja ki P. B. vádlottat a Btk. 465. §-ába ütköző s ennek első tétele szerint büntetendő megvesztegetés vétségében, és ezért őt 50 K pénzbüntetésre és viselt állásának elvesztésére itéli. Indokok: A kir. ügyész azon alapon emelt P. B. ellen a Btk. 467. §-ába ütköző megvesztegetés büntette miatt vádat, mert az mint a m. kir. belügyminisztériumban alkalmazott dijnok a kül­földi útlevél kieszközlése czéljából hozzáforduló B. J. és F. A. izraelita vallású egyénekről felvett személyleirásban azok vallását czélzatosan evangélikusnak tüntette ki s az útlevélnek ily módon történt kiállítása körüli fáradságáért nevezett felektől jutalmat fogadott el. A kir. itélő tábla e részben nem találta alaposnak a vádat, mert az ügy adatai szerint a vallás kitüntetése nincs előírva az útleveleken ; arra nézve pedig, hogy a vádlott jobb tudomása ellenére vezette volna be helytelenül nevezett kérelmezők személy­leirásába azok vallását, az eljárás megfelelő bizonyító adatot nem szolgáltatott. Figyelemmel tehát arra, hogy a beszerzett hivatalos értesítés szerint az útlevelek kiállításához szükséges személyleírás felvételétől vádlott eltiltva nem volt, ily körülmények között nélkülözi annak vád tárgyává tett cselekménye a Btk. 467. §-ában meghatározott megvesztegetés bűntettének lényeges alkatelemét, a hivatali kötelezettség megszegését, miért is ez a bűntett vádlott terhére e helyütt sem volt megállapítható. De megállapította a kir. itélő tábla vádlott bűnösségét a Btk. 465. §. alapján. Vádlott ugyanis beismerte, hogy mint a m. kir. belügyminisztérium rendőri osztályában a törvényszerű fogadalom letétele mellett alkalmazott dijnok, tehát közhivatalnoki minőség­ben 1898. évben B. J. és F. A. magánfelektől abbeli fáradságáért, hogy őket rövid uton külföldre szóló útlevélhez segítette, jutalmat fogadott el és nem vonta kétségbe nevezetteknek a főtárgyaláson eskü alatt tett azt az előadását, hogy az előbbitől 20 K-t, utóbbi­tól pedig 10 K-t vett át, mely összegből 8—8 K-t az útlevél dij

Next

/
Oldalképek
Tartalom