Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

24 teni kellett. A felmentés következtében a letétben levő 20 K-s bankjegy, miután az vádlottól, mint megvesztegetésre szolgált jutalom foglaltatott le, vádlottnak visszaadandó volt. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőfokú biróság Ítéletének felmentő rendelkezését a BP. 385. §. 1. pontjának a) tétele alapján a 423. §. 2. bekezdéséhez képest megsemmisíti és bűnösnek mondja ki P. B. vádlottat a Btk. 465. §-ába ütköző s ennek első tétele szerint büntetendő megvesztegetés vétségében, és ezért őt 50 K pénzbüntetésre és viselt állásának elvesztésére itéli. Indokok: A kir. ügyész azon alapon emelt P. B. ellen a Btk. 467. §-ába ütköző megvesztegetés büntette miatt vádat, mert az mint a m. kir. belügyminisztériumban alkalmazott dijnok a külföldi útlevél kieszközlése czéljából hozzáforduló B. J. és F. A. izraelita vallású egyénekről felvett személyleirásban azok vallását czélzatosan evangélikusnak tüntette ki s az útlevélnek ily módon történt kiállítása körüli fáradságáért nevezett felektől jutalmat fogadott el. A kir. itélő tábla e részben nem találta alaposnak a vádat, mert az ügy adatai szerint a vallás kitüntetése nincs előírva az útleveleken ; arra nézve pedig, hogy a vádlott jobb tudomása ellenére vezette volna be helytelenül nevezett kérelmezők személyleirásába azok vallását, az eljárás megfelelő bizonyító adatot nem szolgáltatott. Figyelemmel tehát arra, hogy a beszerzett hivatalos értesítés szerint az útlevelek kiállításához szükséges személyleírás felvételétől vádlott eltiltva nem volt, ily körülmények között nélkülözi annak vád tárgyává tett cselekménye a Btk. 467. §-ában meghatározott megvesztegetés bűntettének lényeges alkatelemét, a hivatali kötelezettség megszegését, miért is ez a bűntett vádlott terhére e helyütt sem volt megállapítható. De megállapította a kir. itélő tábla vádlott bűnösségét a Btk. 465. §. alapján. Vádlott ugyanis beismerte, hogy mint a m. kir. belügyminisztérium rendőri osztályában a törvényszerű fogadalom letétele mellett alkalmazott dijnok, tehát közhivatalnoki minőségben 1898. évben B. J. és F. A. magánfelektől abbeli fáradságáért, hogy őket rövid uton külföldre szóló útlevélhez segítette, jutalmat fogadott el és nem vonta kétségbe nevezetteknek a főtárgyaláson eskü alatt tett azt az előadását, hogy az előbbitől 20 K-t, utóbbitól pedig 10 K-t vett át, mely összegből 8—8 K-t az útlevél dij