Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

2 5 fedezésére fordítva, a fenmaradó 12, illetve 2 K-t a kérelmezők szándékával egyezőleg magának tartott meg. Minthogy pedig a m. kir. belügyminisztériumnak 1. sz. a. fekvő 1901 november 23-án 3489. sz. a. a fő- és székvárosi m. kir. államrendőrség főkapitányához intézett leirata szerint vádlott, habár az útlevelek kiállításánál s ebből folyólag személyleiratok felvételénél semmi szerepe sem volt, de ha valakit útlevél kiadására ajánlott s a személyleirást felvette, az kifogás alá nem esett : az előadottakhoz képest bizonyítottnak kellett venni, hogy vádlott a hivatalánál fogva teljesített cselekményért hivatali kötelességének megszegése nélkül jutalmat fogadott el. Minthogy vádlottnak ez a cselekménye a Btk. 465. §-ában meghatározott s ennek első tétele szerint büntetendő megvesztegetés vétségének tényálladékát állapítja meg s ennek daczára a kir. törvényszék a bűnösség kérdésének eldöntésénél e törvénynek ezt a rendelkezését nem alkalmazta, ítéletének felmentő rendelkezését ezen a BP. 385. §. 1. pontjának a) tételében foglalt anyagi semmiségi okból, a 423. §. második bekezdéséhez képest, meg kellett semmisíteni s vádlottat a rendelkező rész értelmében bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-át alkalmazta a kir. ítélő tábla, mert vádlott büntetlen előélete, beismerése, a cselekmény elkövetése óta elmúlt hosszabb idő, és hogy visszaélése kiderülvén, állásából azonnal elbocsáttatott, oly mérvben enyhítik a cselekmény beszámítását, hogy a törvény szerint kiszabandó fogházbüntetés legkisebb tartama is tulszigorunak mutatkozott, miért is a bűnösségei arányos fent kitett pénz-, mint főbüntetés rovatott ki vádlottra, kiszabatván a Btk. 484. §-ának rendelkezése értelmében mellékbüntetésül a viselt hivatal elvesztése is. A m. kir. Curia: A vádlott s védője semmiségi panaszának hely adatik s a kir. tábla ítélete a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján a BP. 437. §. 3. bekezdésének rendelkezéséhez képest megsemmisíttetik s P. B. vádlott a vád terhe alól felmentetik. Indokok: Előrebocsátva annak felemlitését, hogy a tárgyalás folyamán a koronaügyész által felvetett kérdés folytán az iratok által nyújtott adatok alapján megállapittatott, hogy a jelen bűnvádi ügy nem évült el, a Btk. 465. §-a szerint akkor büntettetik