Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

23 nem is volt hivatalnok, nem az útlevél-osztályban dolgozott, tehát nem az ő hivatali kötelessége volt az útlevelek kiállítása körül való közreműködés s igy a személyleírás felvétele sem. A felek személyleirását azok bemondása alapján vette fel s ha azt irta B. és F. útlevelébe, hogy ezek evangélikusok, ugy ezen hibát bemondásuk alapján követte el. Hogy ezen két egyén személyleirásába az «evangl.» szót felvette, az kitűnik a m. kir. belügyminisztériumtól beszerzett két személyleirásnak vádlott által szerkesztett eredeti fogalmazványából, melynek valódiságát vádlott kétségbe nem vonta. A kir. törvényszék felmentette vádlottat, mert az útlevélben a vallás kitüntetése szükségtelen, az utlevél-ürlapokon rovat nincsen reá. Az útlevél személyleiratai csak arra valók, hogy megállapítható legyen, hogy az útlevelet az használja, kinek részére az kiállíttatott, a személyleírás az arczképet helyettesíti. A leírásból való felismerésre pedig a vallás kitüntetése nem alkalmas. Ha tehát vádlott kitüntette is, hogy nevezett izraelita vallású polgárok református vagy ágostai hitvallásuak, ez által kötelességét meg nem szegte. Nincs bizonyítva, hogy az orosz konzul az izraelita vallású polgárok útlevelének láttamozásánál valami nehézséget támasztanaDe még ha igy lenne is az, hogy ezen nehézség elkerülése végett az utazó vallása valótlan módon tüntettetett ki, a fent előadott indokokból, miután az nem lényeges kellék, nem lenne a hivatali kötelesség megszegése, hanem az administratio és a hivatalos jelleg méltóságával ellenkező eljárás s mint ilyen fegyelmi vétséget képezhetne. Figyelemmel volt a kir. törvényszék arra is, hogy vádlottnak ily személyleirások felvétele nem állott hivatali kötelességében, kezelő dijnok volt más osztályban, kötelessége tehát, vagyis azon teendői, melyeket hivatali állásánál fogva elvégezni tartozik, csupán az lehet, amit neki mint kezelő dijnoknak hivatali felebbvalója kimutat, a személyleirások fölvétele az ő részéről önkéntes munka volt, ezekre nézve tehát hivatali kötelességét a Btk. 467. §-ában megfelelő értelemben meg sem szeghette. Miután ekként megállapított tényálladékban a vádlott terhére rótt megvesztegetés bűntettének egyik lényeges ismérve hiányzik, vádlottat bűncselekmény hiányában a BP. 326. §-ának 1. pontja alapján felmen-