Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

J3 tére jogosított kir. ügyész a kir. törvényszék vádtanácsának határozata ellen perorvoslattal nem élvén, a BP. 2. §. 2. bekezdése, valamint a 42. §. értelmében a vád képviseletének átvétele a sértettet illeti meg. Tekintettel azonban arra, hogy a magánvádlónak jogai a BP. 49. §. 1. bekezdése szerint lemondásával megszűnnek ; tekintve, hogy ez a lemondás a felhívott szakasz 4. bekezdésének rendelkezéséhez képest nem vonható vissza ; figyelemmel e mellett arra, hogy a sértett fél a 10. naplószám alatt fekvő jegyzőkönyv tartalmával igazoltan, kifejezetten kijelentette, miszerint a terhelt megbüntetését nem kérelmezi, mely kijelentése a magánvádlói jogról való lemondással egyértelmű : mindezeknélfogva a sértettet a fenforgó esetben perorvoslati jog már me^ nem illetvén, felfolyamodását a BP. 380. §-ának utolsó bekezdése értelmében a felfolyamodás esetén is megfelelően alkalmazandó 389. §. szerint visszautasítani kellett. 12. Sértett ellen használt ezek a kifejezések: csaló, sikkasztó meggyalázoak bár, de bennök ténybeli állítás nem foglaltatik s ezért nem a rágalmazásnak, hanem becsületsértésnek tényálladékát merítik ki. (Curia 1903 április 22. 3569/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A BP. 385. §. végső bekezdése szerint hivatalból figyelembe vett s a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott semmiségi ok alapján a BP. 557. §. utolsó bekezdése szerint alkalmazandó 437. §. 3. bekezdése értelmében mindkét alsóbiróság ítéletének a cselekmény minősítésére s ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabására vonatkozó része megsemmisíttetik, és M. F. vádlott a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége helyett a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében nyilvánittatik bűnösnek s a Btk. 261. §-ának 1. büntetési tétele alapján 20 K pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Minthogy a kir. törvényszék valónak csupán azt fogadta el, hogy vádlott L. L. magánvádlót a belényesi községi bíróság előtt sikkasztó és csalónak nevezte, s a kir. Curia határozatát a BP. 437. §-ának 1. bekezdése szerint csak erre a valónak