Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)
elfogadott tényre alapithatja, ebben a valónak elfogadott tényben pedig tényállítás nem foglaltatik, hanem abban csak az ismerhető fel, hogy a vádlott a magánvádlót meggyalázó kifejezésekkel (sikkasztó, csaló) illette s meggyalázó kifejezéseknek használata nem vonható a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének súlya alá, hanem az a Btk. 261. §-ának 1. büntetési tétele szerint büntetendő becsületsértés vétségének alkotó elemeit foglalja magában ; minthogy az, miként a vádlott cselekménye rágalmazás és nem a Btk 2Ó1. §-ába ütköző becsületsértés vétségének minősíttetett, a vádlott sérelmére szolgált, ilyen esetben pedig a BP. 385. §-ának utolsó bekezdése szerint a fenforgó anyagi semmiségi ok hivatalból figyelembe veendő : ezeknél fogva a rendelkező részben idézett §-ok alapján és értelmében megfelelő ítéletet hozni kellett. 13 Vádlottnak az a cselekménye, hogy fizetésképtelenségbe jutván, azon czélból, hogy hitelezőit megkárosítsa, eltűrte, hogy egyik hitelezője egész ingó vagyonára végrehajtás utján birói zálogjogot szerezzen, a Btk. 387. §-a szerint csalásnak minősíttetett. (Curia 1903 április 29. 3813/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete ellen a vádlott védője a BP. 385. §. 1. aj pontja alapján érvényesített semmiségi panaszt ; ennek elbírálásánál a kir. tábla által valóknak elfogadott azok a tények szolgálnak irányadóul, a melyek szerint vádlott fizetésképtelenségbe jutván, azon czélból, hogy hitelezőit megkárosítsa, egész ingó vagyonára sógorának 2400 K erejéig végrehajtásiig zálogjogot engedélyezett, minek következtében az öszszes ingóságok elárvereztetvén, az árverésen befolyt 852 K 20 f. összeg kizárólag a vádlott sógora követelésének részben való törlesztésére fordíttatott s a többi hitelezők az aránylagos kielégítéstől elestek. Minthogy vádlottnak most jelzett cselekménye — tekintettel a Btk. 414. §. 3. pontjának rendelkezésére és a megkárosított hitelezők követeléseinek 100 K-t messze meghaladó összegére