Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)
I«4 semmiségi okból megsemmisíttetik, vádlott a Btk. 37-9., 380. Vaiba ütköző egyrendbeli csalás bűntettében és kétrendbeli csalás vétségében bűnösnek nyilvánittatik s ezekért a Btk. 91., 96 §; relhivásával összbüntetésűl a Btk. 383. §. alapján hat havi börtönre, továbbá a Btk. 102. §. felhívásával mindenik cselekményért az 1892 : XXVI. tcz. 3. §-ban megjelölt czélokra fordítandó, 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatlanság esetén a Btk. 53. §. értelmében egy napi börtönre átváltoztatandó 20 K pénzbüntetésre és a Btk. 388. §. alapján három évi hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Indokok: A kir. itélő tábla valónak elfogadta a kir. törvényszéknek azt a ténymegállapítását, hogy vádlott, ki a nagybecskereki pénzügyigazeatóság által mint ott alkalmazott díjnok, az 1899. és 1900. években a nagybecskereki adófelszólamlási bizottságnál 4 K napidíj mellett jegyzőkönyv-vezetőként kirendeltetett, az ebbeli minőségben teljesített működéséért járó és az adóhivatalnál kiutalványozott dijai közül az 189Q deczember 13-án kiutalt 32 K-át, az 1900. évi január 31-én kiutalt 04 K-t és az 1900. évi február 28-án kiutalt 112 K-át kétszer vette fel a nagybecskereki adóhivatalból, mi által a kir. államkincstárt 208 K erejéig megkárosította. Továbbá valónak elfogadta a kir. itélő tábla azt is, hogy vádlott a napi dijakat másodízben nem a vádlott által állított tévedésből és jóhiszeműen vette fel, amennyiben a másodizbeni felvétel akként történt, hogy vádlott a vonatkozó utalványoknak az adóhivatalhoz való juttatását szabálytalanul rövid uton kisürgette, ez az eljárás pedig azt eredményezte, hogy a pénzügyigazgatósági kiadó abban a tévedésben, hogy az utalványok kiadása még nem történt meg, azokat még egyszer, most már szabályosan kiadta az adóhivatalnak, ugy hogy vádlott ezek alapján vette fel másodízben a 208 K-át, még pedig tiszttársainak a vádlottba helyezett bizalmával való visszaélés mellett. Végül valónak fogadta el a kir. itélő tábla, hogy vádlott az adóhivatali alkalmazottaknak tévedésbe ejtése és tévedésben tartása végett ezeket arról fel nem világosította, hogy a kérdéses dijakat már előzően, t. i. első ízben rövid uton kivette.