Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

i5i mely szerint a büntető-törvénynek külön rendelkezésében foglalt arra az okra, amely a büntethetőséget megszünteti, külön kérdés intézendő és így nyilvánvaló, hogy az indítvány a vádlott érdekének sérelmével járt, tehát a biróság okot szolgáltatott a BP. 427. §-ának 4. pontjában meghatározott alaki semmiségi ok létrejöttére. Minthogy a védőügyvéd a Btk. 427. §-a alapján felteendő kérdést a főtárgyaláson indítványozta, annak elutasítása ellen semmiségi panaszát azonnal bejelentette és az ítélet kihirdetésekor fen is tartotta ; minthogy ez az alaki okra fektetett semmiségi panasz, habár nem a BP. 384. §-ának 9. pontja, de helyesen a BP. 427. §-ának 4. pontja alá vonható, de mivel szabályszerűen bejelentetett, tehát a BP. 427. §-ának 2-ik bekezdéséhez képest érvényesíthető. Ehhez képest az esküdtbíróság ítéletét az azt megelőzött eljárással együtt a BP. 427. §-ának 4. pontja alapján és a BP. 437. §-ának 2-ik bekezdéséhez képest megsemmisíteni és a BP. 437. §-ának 6. bekezdéséhez képest kellett rendelkezni. = A 102. szám alatti döntés, mely 1902-ből származik, részletesebb megokolási kísérlete annak a felfogásnak, mintha a külön kérdés feltételét az esküdtbíróság azon az alapon is megtagadhatná, mert arra ténybeli alapot nem lát fenforogni ; ugyanígy Büntetőjogi Döntvénytár I. 47. (1900 október 31.) : A semmiségi panasz elutasittatik, mert a főtárgyalás adatai a jogos védelem fenforgására legkisebb támpontot sem nyújtanak, ennélfogva a biróság a beszámítást kizáró körülményre irányuló kérdés feltevését a törvényből merített ok alapján helyesen utasította el. De már kezdettől fogva fellép az ellentétes, a 103. sz. alattiban is érvényesülő helyes felfogás, mely szerint az indítványozott külön kérdést fel kell tenni, s az, hogy a tárgyalás adatai ezt nem indokolják, nem «a törvényből merített ok». így ugyanott 53. sz. a. eset (1900 október 24.). «A védő által az erős felindulás tekintetében indítványozott kérdés elutasítható nem volt. mert a kir. törvényszék elutasító végzése által elzárta az esküdteket attól, hogy a vád tárgyát képező bűncselekménynek lényeges alkatelemei felől nyilatkozhassanak^ {Büntetőjogi Döntvénytár II. k. 7.)