Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

i49 A BP. 384. §-ának 9. pontjára van fektetve Sch. M.-né védőjének közelebbi meghatározás nélkül amiatt bejelentett semmiségi panasza is, hogy a rokonsági kötelék alapján a vallomástételt megtagadott St. P. és Sch. J.-né tanuk újból nem kérdeztettek meg, hogy kivánnak-e tanúskodni. Minthogy azonban erre az ujabb megkérdezésre semmi ok sem volt, mert a védó, ki azt állította, hogy "tudomására jutott», hogy a tanuk csak zavartságukban tagadták meg a vallomástételt, tudomásának még forrását sem jelölte meg : e semmiségi panasznak alapja nincs. Törvényhelyre hivatkozás nélkül jelentett be semmiségi panaszt Sch. védője amiatt is, mert Zs. F.-nének a néhai K. A. •elhalálozása folytán tartott vizsgálatban tett vallomása, valamint az ama perben kihallgatott más tanuk vallomásai fel nem olvastattak. Zs. F.-né a szóban lévő ügyre nézve megkérdeztetett, de nem emlékezett már semmire, még arra sem, hogy ama bünperben kihallgatták. Ily körülmények között ellenkeznék a BP. 212. §-ában kifejezett elvvel, mely szerint a tanúvallomás élőszóval teendő, ha a tanuknak más perben tett vallomásai felolvatatnának. Ehhez járul, hogy az emiitett bünper, az abban kelt 5939 875. sz. végzés tanúsága szerint, tényálladék hiányából szüntettetvén meg, ebből következtetéseket sem a vádlottakra, sem néhai Sch. M.-ra nem lehet vonni. Azon iratok tehát a mostani perrel kapcsolatba hozhatók nem lévén, a védó indítványa a BP. 313 §-a szerint helyesen mellőztetett. Ami pedig a BP. 384. §. 9. pontja alapján emelt semmiségi panaszokat illeti, ugy ez a semmiségi ok a BP. 384. §. 3. bekezdése szerint csak akkor volna érvényesíthető, ha az esküdtbíróság intézkedése a vádlottak érdekeinek kétségtelen sérelmével járt volna. Már pedig ez jelen esetben ki van zárva mert a bíróságilag megállapított kérdések felolvasása és a védők meghallgatása után az esküdtek a BP. 353. §-a értelmében a tárgyalás félbeszakításával felhivattak arra, hogy a kérdések netáni kiigazítása, megváltoztatása vagy ujabb kérdések feltevése iránt előterjesztést tehetnek, mire az esküdtek kijelentették, hogy más kérdések feltevését nem kívánják. Ebből nyilvánvaló, hogy az esküdtek határozata a védők ajánlotta kérdések feltétele mellett sem lett volna más, mert ha csak egy esküdt is azon nézetben lett volna, hogy az