Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

148 lését még ártatlansága esetére is kívánja, különben a törvény nem engedné meg, hogy még a bűncselekmény által közvetlenül sértett is tanú lehessen. — Elutasittattak az erős felindulás, illetőleg öntudatlan állapot iránti kérdések feltevésének megtagadása miatt bejelentett semmiségi panaszok, mert a biróságilag megállapított kérdések felolvasása és a védők meghallgatása után az esküdtek a BP. 353. §-a értelmében a tárgyalás félbeszakításával felhivattak arra, hogy a kérdések netáni kiigazítása, megváltoztatása vagy ujabb kérdések feltevése iránt előterjesztést tehetnek, mire az esküdtek kijelentették, hogy más kérdések feltevését nem kívánják. Ebből nyilvánvaló, hogy az esküdtek határozata a védők ajánlotta kérdések feltétele mellett sem lett volna más, mert ha csak egy esküdt is azon nézetben lett volna, hogy az erős felindulás vagy éppen az öntudatlanság avagy elmezavar esete látszik fenforogni, a BP. 353. §. 4. bekezdése értelmében módjában volt e nézetének indítvány alakjában kifejezést adni. (Curia 1902 június 25. 6156. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: Mindkét védő a BP. 384. §. 9. pontjára hivatkozással azért jelentett be semmiségi panaszt, mert Sch. A. és Sch. Gy. tanukat a BP. 221. §. 5. pontja ellenére meghiteltették. Ez a semmiségi panasz alaptalan. Eltekintve ugyanis attól, hogy a nevezett tanuk nem az ölés tényéről, hanem atyjuk jelleméről s vagyoni viszonyairól, tehát oly tényekről tettek vallomást, melyek a tett megítélésére csak közvetve voltak befolyással : mindkét tanú kijelentette, hogy még mostoha anyjuk iránt sem éreznek ellenséges indulatot, ami természetesen ugy értendő, hogy a vádlottak iránti ellenszenvük nem megy annyira, hogy még ártatlanságuk esetére is óhajtanák bűnhődésüket. Már pedig a BP. idézett helye, midőn a terhelttel való «ellenségeskedésről* szól, ilyen indulatot tart szem előtt, mert különben a törvény nem engedné meg, hogy még a bűncselekmény által közvetlenül sértett is tanú lehessen. A BP. 221. §. 5. pontjának esete tehát a tanukra nézve nem forog fen.