Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

125 hanem a vádlottnak emiitett cselekménye a Btk. 308. §-ába ütköző jogtalan elsajátitás vétségének ismérveit meriti ki ; s minthogy az alsófoku biróságok a megállapított s valóknak elfogadott fentebb felsorolt tények alapján a Btk. megfelelő rendelkezését a cselekmény minősítése tekintetében tévesen alkalmazták s ez, tekintettel arra. hogy a Btk. 368. § ába ütköző jogtalan elsajátitás vétsége, a Btk. 359. §-ában meghatározott bűntett vagy vétségnél enyhébben büntetendő, a vádlott sérelmére szolgál s minthogy a Btk. 420. §-ában megjelölt esetek egyike sem forog fen : ezeknélfogva a BP. 385. 5-ának utolsó bekezdése szerint figyelembe vett s az idézett §. 1. bj pontjában meghatározott semmiségi ok alapján, az Ítélet rendelkező részében idézett §. értelmében, mindkét alsófoku bíróság ítéletének a cselekmény minősítésére s ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabására vonatkozó részét megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-a már az alsófoku biróságok Ítéleteiben alkalmaztatván, a vádlott főbüntetése ezen §-nak keretében fogház helyett megfelelő pénzbüntetésben volt kiszabandó. 85A kir. Curia következtetés utján állapította meg, hogy vádlott és sértett nem álltak egymásnak közvetlen közelében, hogy tehát vádlottat sértett részéről közvetlen támadás, tekintettel sértettnek elaggott korára is, nem fenyegethette. (Curia 1903 szeptember 3. 7419 903. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz a BP. 557. §-ának megfelelően alkalmazandó 437. §-nak 4. bekezdése alapján elutasittatik. Indokok: Vádlott a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen a BP. 385. § ának 1. cj pontja alapján írásban indokolt semmiségi panaszt jelentett be, mert a Btk. 79. §-ában meghatározott jogos védelem esete forogván fen, a vádbeli cselekmény vádlottnak nem számítható be. A kir. törvényszék által valónak elfogadott s a BP. 437. §-ának 1. bekezdése értelmében a kir. Curia határozatának alapjául szolgáló tények szerint vádlott