Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

124 meghatározott s a Btk. 92. §-a alkalmazásával sikkasztásnak tekintett vétség helyett, a Btk. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében nyilvánittatik bűnösnek s ezért vádlott a Btk. 92. §-a alkalmazásával főbüntetésül fogház helyett 100 K, mellékbüntetésül pedig 20 K pénzbüntetésre ítéltetik, mely pénzbüntetések behajthatlanság esetén 20 K-ként 5 és 1 napi fogházra változtatandók át. Indokok: A kir. táblának másodfokú Ítélete ellen U. F. vádlott a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, «mert az ő eljárása a sikkasztás bűntettének s egyáltalán valamely büntetendő cselekménynek tényálladékát nem állapítja meg, és mert ő az óvadéknak lefoglalt voltáról nem tudott.» Ez a semmiségi panasz mint alaptalan a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt ; mert a BP. 437. §-ának 1. bekezdése szerint a kir. Curia határozata a kir. tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítandó, a kir. tábla pedig azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy vádlott azt az 560 K óvadékösszeget, melyet vádlott czégtársá^al W. Gy.-yei együtt a kolozsvári ref. collegium pénztárába letett, s mely a kolozsvári járásbíróság végzése folytán a kolozsvári kereskedelmi bank 300 K s járulékaiból álló követelésének fedezésére 1901. évi április 15-én eszközölt biztosítási végrehajtás alkalmával lefoglaltatott annak daczára, hogy az emiitett 560 K óvadék lefoglalásáról s a birói zár megtörése következményéről értesítve volt, a letiltási rendelvény kézbesítése előtt társával W. Gy.-vel felvette, s habár annak felvételekor birói zár alatt létéről tudomással birt, azt a saját czéljaira forditotta. Ezek a valóknak elfogadott tények büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítván, a BP. 38 Í. §. 1. aj pontjában meghatározott semmiségi ok nem forog fen. Minthogy azonban az óvadékösszeg annak lefoglalása alkalmával a ref. collegium pénztárába volt elhelyezve, tehát az a vádlottnál nem hagyatott, sem reá nem bízatott s ekként a vádlottnak ama megállapított és valónak elfogadott cselekményében, hogy a végrehajtás utján lefoglalt s letiltott azt a saját óvadékösszegét, melyre a foglaltató zálogjogot szerzett, a zálogbirtokostól jogtalanul elvette, a Btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztásnak tekintendő bűntett vagy vétségnek alkotó elemei fel nem találhatók,