Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

[I I vétség elkövetőjének a Btk. 174. §-ában meghatározott módon való feldicsérése által az, akinek sérelmére a feldicsért bűncselekmény elkövettetett, jogsérelmet nem szenved s igy annak jogát ez nem sértheti és nem veszélyeztetheti, mert ez a cselekmény nem egyes emberek ellen, hanem az állam ellen irányul, amennyi ben ennek tiltó törvényei tétetnek megvetés tárgyává ; tekintve, hogy ezek szerint V. E. feljelentő a kir. ügyész által át nem vett vád folytán a pótmagánvád képviseletére jogosítva nincsen ; tekintve, hogy a BP. 380. §-a szerint a felfolyamodások elintézésénél is figyelembe veendő 389. §-a értelmében az arra nem jogosított egyén által előterjesztett perorvoslat visszautasítandó: a kir. ítélő tábla a felfolyamodást ez alapon találta visszautasitandónak. 75A Btk. 75. §-ában körülirt szándék fenforgásának megállapítása ténykérdés, kizárási okot tehát nem képezhet; a Btk. 275. §-ának rendelkezése pedig büntethetőséget kizáró okot annálfogva sem képezhet, mert eme §. rendelkezése a nyomban viszonzott becsületsértés esetében sem zárja el a bírót a büntetés alkalmazásától, hanem a sértések kölcsönös beszámítását egészen a bíróságra bízza. — Zárt udvaron hat-hét személy jelenlétében használt meggyalázó kifejezés nem nyilvános. — A Btk. 266. §-a szerinti mentesség a tanura nem vonatkozik még akkor sem, ha a rágalmazó állítás a tanú saját tényére vonatkozik is. — Csendőrtiszthelyettesről fegyelmi bírósága előtt tett az az állítás, hogy a tanú a tiszttől szenvedett arczulütést viszonozta, rágalmazásnak minősíttetett (Curia 1903 augusztus 25. 7236/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete a becsületsértés minősítésére vonatkozóan részben a BP. 385. §. J. b) pontja és e §. végbekezdéséhez képest hivatalból megsemmisíttetik, s vádlott a Btk. 262. §. mellőzésével csak a Btk. 261. §-ába ütköző s e szerint minősülő becsületsértés vétségében mondatik bűnösnek, nem különben a kir. főügyésznek a BP. 385. §. 1. cj pontjára fek-