Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

86 hivatali főnökétől postára leendő elküldés végett szolgabirósági irnok minőségében, tehát hivatalánál fogva vette át, azokat jogtalanul eltulajdonította és azoknak rendeltetési helyükre való juttatását, a sikkasztás felfedezésének meghiúsítása vagy megnehezítése czéljából a hivatalos pénznapló illető rovatába tett hamis bevezetéssel igazolta ; vádlottnak ez a tette pedig a Btk. 462. és 463. §-aiban meghatározott hivatali sikkasztás bűntettének minden lényeges alkatelemét magában foglalja. Minthogy továbbá vádlott a kir. ítélő tábla által valónak elfogadott megállapítás szerint az első sikasztást 1901. évi január hóban, a többi sikkasztásokat pedig az 1902. év folyamán követte el, s igy az első es az utóbbi eltulajdonítások között lefolyt idő hosszú tartamára tekintettel a vádlott terhére rótt tetteknek külön cselekményekként való elbírálása indokolt : nyilvánvaló, miként az alsófoku bíróságok a büntető törvénynek megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazták tévesen, midőn vádlottat kétrendbeli hivatali sikkasztás bűntettében nyilvánították bűnösnek. A vádlott és védője részéről a kir. itélő tábla másodfokú ítélete ellen a BP. 385. §. \. b) pontja alapján emelt semmiségi panasz ezek szerint alaptalan lévén, azt a BP. 437. §. 4. bekezdéséhez képest elutasítani kellett. 64. A jogegység érdekében kelt határozat. — Az 1894. évi XXXI. tcz. 124. §. már az által, hogy a házasságnak «a jelen törvényben megszabott akadály vagy érvénytelenségi ok ellenére» tudva történt megkötését nyilvánítja vétségnek, nyilvánvalóvá tette, miképp az itt emiitett házasság alatt csak az 1894: XXXI. tcz. szabályainak megfelelően kötött házasság értendő; nem lévén semmi jogosultsága annak a feltevésnek, mely szerint a törvény az egyházi összeadásnak a 1894: XXXI. tcz.-ben megszabott, az egyházi összeadás akadályaitól különböző akadályok vagy érvénytelenségi okok elhallgatásával történt kieszközlését büntetéssel sújtani akarta volna. De nem foroghat fen kétség ebben az irányban azért sem, mert az 1894. évi XXXI. tcz. 30. §-ának 2. bekezdése szerint oly kötés, mely