Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)
64 a cselekmény idejében a sértett kis leány önrendelkezési képességgel nem birt ; minthogy E. I.-né tanú állítása szerint a sértett kis leány egész természetesnek találta, hogy a bácsi (vádlott) neki czukrot adott, pedig az eljárás adatai szerint a sértett a közösülés alkalmavál kapta a vádlottól a czukrot, okszerűen következtethető, hogy a sértettben a nemi ösztön akként kifejlődne, hogy ő kinálja magát a vádlottnak, miként a vádlott védekezett, nem lehetett ; mindezek alapján, habár a kir. tábla nem vette bizonyítottnak, hogy a vádlott a sértettel annak akarata nyilvánítására tehetetlen állapotban közösült volna, de megállapíthatónak látta azt, hogy a vizsgálaton beismert módon való végrehajtása a közösülésnek a vádlott által is gyengeelméjünek ismert, ekként az akarat nyilvánításában korlátolva volt sértettel a sértett akarata nélkül, erőszakkal történt. Igaz ugyan, hogy a vádló részéről a vádlott ellenében a Btk. 232 §. 2. p. alapján emeltetett a vád ; minthogy azonban a bíróság a tett minősítésére nézve a vádló indítványához kötve nincs, s minthogy a felebbezés főtárgyaláson a BP. 325. §. 3. bek. tett rendelkezésnek elég tétetett, a kir. törvényszék ítéletének a BP. 423. §. 3. bek. alapján való megváltoztatásával az itt megállapított tényállás alapján a vádlott bűnösségét a vádló indítványától részben eltérően a Btk. 232. §. 1. p. alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettében megállapítani s a Btk. 92. §. alkalmazásával a vádlottat bűnössége arányában büntetni kellett. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményként vétetett stb. ennek a §-nak alkalmazását indokolják. (1902 deczember 29. 2160/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete a BP. 385. §. 1. aj p. alapján megsemmisíttetik, vádlott a vád terhe alól a BP. 326. §. 1. bek. értelmében felmentetik. Indokok: Habár a BP. 437. §. 1. bek. értelmében a kir. Curia köteles határozatát a kir. tábla által valónak elfogadott tényekre alapítani. Minthogy azonban a kir. tábla Ítéletében nem állapított meg olyan ténye, melyből jogszerüleg következtetni lehetne, hogy vádlott a sértetten a nemi közösülést erőszak alkalmazásával követte el, a kir. tábla tehát nyilván az anyagi törvényt sértette meg az által, hogy vádlottat a Btk. 232. §. 1. p. ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettében mondotta ki bü-