Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

i8 s ekként őt a kimenetelben akadályozta s mert az ezekre a tényekre alapitott vádbeli tett büntetendő cselekmény tényálladékát állapítja meg, mihez képest a BP. 385. §-ának 1. aj pontjában megjelölt semmiségi ok fen nem forog. Ennek folytán tehát az alaptalan perorvoslat a BP. 437. §. negyedik bekezdése alapján elutasítandó volt arra való figyelemmel is. hogy hivatalból észlelendő semmiségi eset sem állapitható meg. = Kár, hogy a közölt határozatból nem tűnik ki elég világosan a status juris, jelesül, vajon az, hogy a házastársak külön éltek, lényeges-e a kérdés eldöntésénél ? Különben Dtár XXII. 20. sz. a. a Curia a közölttel ellenkezően döntött. 16. Az anyának ama tevékenysége, melylyel leánya számára a közösülés elkövetésének módozatát és helyét felkeresi és véghezvitelét a személyes adatok közlése utján lehetővé teszi, megállapíthatja a Btk. 247. §-ában megkívánt csábítást a nélkül, hogy ehhez az akarati elhatározásra hatékony reábeszélés, kecsegtetés, megfélemlítés is kívántatnék. (Curia 1901 november 26. 7112/902 sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: G. S.-né vádlottatt bűnösnek mondja ki a Btk. 247. §-ába ütköző csábítás bűntettében, melyet elkövetett az által, hogy G. M. törvényes leánygyermekét 1898 deczember hóban másokkal nemi közösülésre csábította és azért a Btk. 247. §-a és a 250. §. alapján két évi fegyházra és a Btk. 57. §-ában meghatározott időponttól számítandó négy évi hivatalvesztésre ítéli. Indokok: A főtárgyalás adataival bizonyított tényállás a következő : G. B. mázolómester 1899. május 5-én a budapesti VII. ker. kapitányságnál feljelentette M. nővérét titkos kéjelgés miatt és kérte, hogy esetleg eltolonczolják. A kapitányság azonban megidézte a leányt, a ki ott azt vallotta, hogy anyja csábította az erkölcstelen életre ; előadta, hogy anyja előző évi deczember