Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

i67 megállapítható, hogy a perorvoslatok használhatósága felől nem nyert kitanitást. 113A Btk. 386. §-a szerinti csalásnak tényálladéki eleme, hogy az, ki a hitelező megkárositására az adóssal összejátszik, a követelés beperesitéséről, s arról, hogy adós ellen végrehajtás vezethető, tudomással birjon. (Curia 1902 június 5. 5311/902. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. főügyész által bejelentett semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: K. Mihály vádlottat illetőleg a közvádló által bejelentett és a BP. 385. §. 1. aj pontjára fektett semmiségi panasz a BP. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt, mert a kir. ítélő tábla által ítéletében valóknak elfogadott és a BP. 437. §. 1. bekezdése szerint a kir. Curia határozatáriak alapjául szolgáló tények szerint, K. Mihály vádlott a K. János és neje vagyonát nem vette át a sértett fél végrehajtási jogának kijátszása végett és illetve a vagyont károsításra irányuló szándékkal nem szerezte meg, mert a kir. ítélő tábla különösen nem ismert fel valóknak oly tényeket, melyekből megállapíthatók, hogy K. Mihály a sértett fél követelésének beperesitéséről és arról, hogy e követelésre nézve K. János ellen végrehajtás vezethető, tudomással birt és mert ezekhez képest K. Mihály vádlott ellen büntetendő cselekmény tényálladéka meg nem állapitható. 114. Vádlottak sértettet, ki kis gyermekét ölében tartotta volt, a földre teperték, miközben sértett 8 napon belül gyógyult testi sértést, a gyermek pedig lábtörést szenvedett; a gyermek ellen elkövetett súlyos testi sértés is mint szándékos számíttatott be vádlottaknak, illetőleg cselekményük a súlyos testi sértés büntette és a könnyű testi sértés vétsége anyagi halmazatának minősíttetett. (Curia 1902 október 11. 8771/902. sz. a.)