Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

i64 A m. kir. Curia: Mindkét alsófoku bíróság ítéletének a vádlott bűncselekményeinek minősítésére s a büntetés kiszabására vonatkozó része megsemmisíttetik, s a vádlottnak az ifj. T. S. sérelmére elkövetett cselekményei a Btk. 401. és 404. §-aiban meghatározott egy rendbeli magánokirathamisitás bűntettének minősíttetnek, s ezért a Btk. 403. §-ának 1. bekezdése alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával hét hónapi börtönre ítéltetik. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen ennek a felebbviteli főtárgyaláson kihirdetésekor a közvédő S. V. vádlott érdekében a BP. 385. §-ának 1. bj pontja alapján, mert a bűncselekmény a Btk. 404. §-a szerint minősülő csak egy rendbeli okirathamisitást képez, S. V. vádlott pedig a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján, mert a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg, jelentettek be semmiségi panaszokat. A BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében mint alaptalant el kellett utasítani S. V. vádlottnak a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján használt semmiségi panaszát, mert a kir. tábla által valóknak elfogadott s a kir. Curia által határozatának hozásánál a BP. 437. §-ának 1. bekezdése szerint alapul veendő azok a tények, hogy vádlott ifj. T. J. aláirásával ellátott kitöltetlen rendelőjegyet és kitöltetlen váltót Siófokon 1898 őszén tudva megállapodás ellenére töltött ki és ezeket arra használta, hogy általuk egy cséplőgép és egy rosta ára fejében 570 K erejéig fenálló kötelezettség létezését bizonyítsa ifj. T. J. ellen, büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítják. Minthogy azonban a kir. tábla által valóknak elfogadott ama tények szerint S. V. vádlottnak cselekményei közt a czél egysége s a jogsérelem azonossága által összefoglalt kapocs forog fen s így azokat nyilvánvalóan egyakarati elhatározásából követte el, de a kérdésben forgó okiratok tárgyilag is elválaszthatlanul is összefüggnek, s minthogy ezekhez képest a jelen esetben két büntetendő cselekménynek a Btk. 96. §-ában meghatározott halmazata nem ismerhető fel, hanem vádlottnak jelzett cselekményei csak a Btk. 401. és 404. §-ai alá eső egy rendbeli magánokirathamisitás bűntettének alkotó elemeit merítik ki, s ekként az alsófoku bíróságok az által, hogy a vádlottnak cselekményeit anyagi bűnhalmazatban álló két rendbeli magánokirathamisitás bűntettének minősítették s ebből kifolyóan vád-