Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

"3 pedig eskü alatt azt vallotta, hogy sértettek régebben csakugyan nagy nyomorban éltek. De különben is az a tény, hogy a sértettek, kiket könnyelműséggel senki sem terhel, olyan nagy kamat fizetésére kötelezték magukat, már magában véve is a mellett szól, hogy ők meg voltak szorulva, mikor özv. B. J.-né vádlotthoz fordultak, mert ilyen aránytalanul terhes kölcsön felvételére, ha nem ha könnyelmű, csak megszorult ember képes. Hogy pedig a sértettek nem maguktól ajánlották fel a kikötött uzsorás kamatot, hanem azt özv. B. J.-né követelte, sértetteknek eskü alatti vallomása alapján szintén valónak kellett elfogadni, mert ezt a 20 frtos kölcsönre vonatkozóan id. K. S. és N. J. tanuk is bizonyítják s mert S. J. öreg B. I., Cs M.-né és V. P. J. tanuknak eskü alatt tett vallomásaiból nyilvánvaló, hogy özv. B. J.-né vádlott másoktól is ilyen aránytalanul magas kamatokat szedett s uzsorás ügyletekkel üzletszerűen foglalkozott. Cz. S. vádlottat illetően pedig a saját beismerése alapján meg kellett állapítani, hogy neki a 45 és 50 frtos váltók kiállítása előtt már tudomása volt arról, hogy sértettek az 50 frt után hetenkint 50 kr. kamatot tartoznak fizetni ; ezzel a kiegészítéssel s illetve helyesbítéssel a kir. ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletében egyébként a bizonyító eljárás adatának megfelelően előadott tényállást szintén valónak fogadta el. Ezen tényállás alapján pedig a vádlottak bűnössége meg volt állapítandó. Ahhoz ugyanis nem fér kétség, hogy özv. B. J.-né által kikötött kamatok oly magasak voltak, hogy ennek folytán ebben az esetben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közti aránytalanság szembeötlő. A valónak elfogadott tényállás szerint pedig özv. B. J.-né vádlott a sértettek szorultságát használta fel arra, hogy velük a szóban forgó kölcsönügyleteket olyan magas kamat mellett megköthesse, amely kölcsönügyletek az aránytalanul magas ellenszolgáltatás következtében kétségen kívül alkalmasak lehettek a sértettek anyagi romlását előidézni vagy fokozni. Ozv. B. J.-né cselekménye tehát az 1883. évi XXV. tcz. 1. §-ába ütköző uzsora vétségének a tényálladékát megállapítja. Az a körülmény, a hogy sértettek anyagi romlása az özv. B. J.-né vádlottal kötött kölcsönügyletek folytán tényleg nem következett be, sőt sértettek a vádlottól távol álló körülmények Büntetőjogi Döntvénytár. III. 8