Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

II4 folytán vagyonilag gyarapodtak is, nem zárja ki az uzsora vétségének a megállapítását, mert az uzsora vétségének a tényálladékához sértettek anyagi romlásának a bekövetkezése nem szükséges, hanem elég az is, ha a kikötött ellenszolgáltatás oly szertelen magas, hogy annak folytán okszerűen fel lehet tenni, hogy a sértettek a magukra vállalt teher súlya alatt vagyonilag tönkre mehetnek. Ezt pedig ebben az esetben fel lehetett tenni, mert sértettek szegény emberek voltak s özv. B. J.-né tőlük 25—50% kamatot követelt s ennek alapján sértettek holmija utoljára is végrehajtás alá került. Ehhez képest özv. B. J.-né vádlottat a kir. törvényszék Ítéletének megváltoztatásával, az 1883. évi XXV. tcz. 1. §-ába ütköző uzsora vétségében bűnösnek kellett kimondani. A m. kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A kir. itélő tábla valóknak fogadta el azokat a tényeket, hogy özv. B. J.-né uzsorás ügyletekkel üzletszerüleg foglalkozott, N. J.-nak 1886-ban 20 frtot kölcsönzött s ez összeg után 12 éven át évenkint 5 frt kamatot szedett, N. J.-né szül. G. L.-nek 1895-ben 10 frtot kölcsönzött s 3 éven át hetenkint 10 kr. kamatot fizettetett, 1898-ban N. J.-nak és nejének 50 frt kölcsönt adott s azért 6 hónapon át hetenkint 50 kr. kamatot fizettetett s ezen követeléseiről az adósokkal az 1898. évben egy 45 frtról s egy 50 frtról szóló váltót állíttatott ki, azokat Cz. S. vádlottnak adta át behajtás végett, ki is tudva azok eredetét, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél a maga részére beperesitette. A kir. itélő tábla a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen ama kérdésekben, hogy a vád alapjául szolgáló e tett bűncselekmény tényálladékát állapítja meg s hogy ezt a büntető törvényeknek melyik rendelkezése szerint, névszerint uzsora vétségének kell minősíteni. Továbbá az 1878 : V. tcz. 91. §-át tévesen nem alkalmazta s a büntetést annak megfelelően állapítván meg, a semmiségi panaszokat mint alaptalanokat a BP. 337. §. 4. bekezdése szerint elutasitani kellett.