Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)
102 a föld tulajdonjogának, vagy pedig csak a használatnak átengedésére irányult-e ? vádlottak védekezését támogatják és megengedik azt a feltevést is, hogy vádlottak már e nyilatkozat aláirásakor is tévedésben lehettek annak tartalma iránt; tekintettel arra, hogy H. F. és K. I tanuknak az A. alatti nyilatkozat kiállítására és aláírására vonatkozólag, a polgári bíróság által kivett és a bünper során tett vallomásaik közt lényeges eltérések mutatkoznak, nevezetesen II. F. a polgári bíróság előtt történt kihallgatásakor vallotta ugyan, hogy B. J. az esküvő napján aláirt valami házassági szerződést, de mivel ez alkalommal a felek által kétrendbeli okirat is lett kiállítva, azt, hogy B. J. melyiket irta alá, bizonyítani nem tudta ; K. I. tanú pedig határozottan azt bizonyította, hogy vádlottak csak haszonélvezetül engedték át ingatlanaikat leányuknak ; tekintettel arra, hogy nevezett tanuk eme vallomásaiban vádlottak saját meggyőződésük támogatását látván, jóhiszemüleg gondolhatták, hogy az A. alatti nyilatkozat, mely tartalmánál fogva akaratukkal merőben ellenkezett, nem az az okirat, amelylyel ők ingatlanaikkal rendelkeztek ; tekintettel végre arra, hogy vádlottak, mint a munkásosztályhoz tartozó, az írás olvasásban csak igen csekély, illetve semmi ismeretekkel sem bíró egyének már csekély műveltségüknél, de főleg az aggkorral járó testi és szellemi gyengeségüknél fogva sem voltak abban a helyzetben, hogy a bizonyítandó tény valódiságát, a fenforgó körülmények közt felismerhették volna : a kir. ítélő tábla vádlottak tévedését jóhiszemünek és kimtnthetőnek találta. A m. kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Nem áll a semmiségi panasz indokolásának azon előadása, hogy a kir. itélő tábla a bizonyitás tárgyában két közbeszóló végzésében ennek ellenkezőjét jelentette volna ki ; de az ilyen kijelentés közömbös is volna, mert az Ítélet terjedelmét magából az ítéletből kell megállapítani. E szerint a vádhatóság semmiségi panaszának elbirálásánál a BP. 437. §-a értelmében nem azokat a tényeket kell alapul venni, amelyeket az elsőbiróság megállapított, hanem azokat, amelyeket a kir. itélő tábla fogadott el valóknak. Már pedig a kir. itélő tábla egyrészt tényként állapította meg, hogy a vádlottak csekély műveltségüknél, valamint testi és