Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

59 márczius 31-én lett szabadlábra helyezve: mégis a nyomozás folyamán szükségessé vált eme három napi, illetve szigorúan véve csak két napi letartóztatás miatt figyelemmel arra, hogy az eljárás a kir. ügyésznek nyomozást megszüntető határozatával és nem bírósági végzéssel nyert befejezést, a törvény kárpótlást nem engedvén, ez irányban eljárásnak nem lehet helye. A m. kir. Curia: A felfolyamodás elutasittatik. Elutasitandó volt a felfolyamodás az elsóbiróság végzésében felhozott indokok alapján és azért, mert a BP. 576. §-a a kártalanítási eljárás megindithatását tüzetesen megjelölt alaki feltételektől teszi függővé. Ezeknek hiján tehát a BP. 576. §-ában előirt nyomozat folyamatba tételének nincs perrendszerü alapja. = Eklatáns példája a jelen eset annnak az igazságtalanságnak, melyre bűnvádi perrendtartásunk 570. §-a a kártalanítás kérdésében határozó bíróságot kényszeríti. Hol az állam az egyéni jogok csorbítatlan épentartására súlyt helyez, ilyen szűkkeblű fiskalitási szempontoktól sugallt határozmány nem való helyén. A jelen esetben a sértettel történt igazságtalanság annál kirívóbb, mert bíróság rendelte el a letartóztatást, elrendelte pedig olyan gyanúokok alapján, melyeket maga a kir ügyészség csakhamar és teljesen téveseknek és alaptalanoknak talált. Hogy az ilyen terhelteket ne részesítse az állam kártalanításban, csak tápot ad a letartóztatási hatalom könnyelmű gyakorlásának. 43A magánvádló részéről képviselt vád esetében, ha a vádirat ellen a terhelt a törvényes határidőben nem tett kifogást vagy arról lemondott, a BP. 262., 267. §-okban megjelölt határozatok hozására a BP. 279. §-a értelmében a vádtanács bir hatáskörrel. (A jogegység érdekében hozott határozat.) (Curia 1902 január 14. 305/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatik, kimondatik, hogy a magánvádló részéről képviselt vád