Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

58 tévesen abban a tekintetben, hogy a vádlott terhére megállapított bűncselekmény beszámithatóságát kizáró ok ez esetben fen. nem forog. Minélfogva a közvédőnek a BP. 385. §-ának 1. c) pontja alapján a Btk. 77. §-ának nem alkalmazása miatt bejelentett semmiségi panasza alaptalan lévén, az a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. = Az itélet szövegezéséből kivehetően, ha a többi feltétet fenforog, az «ellenállhatatlan erő» czimén való felmentés nem lenne elvileg kizárva. A Fayer Büntetőjog II/2 333. 1. közölt esetben végszükség czimén mondatott ki felmentés, midőn a szülő fűteni való fát lopott, hogy kis gyermekeit a megbetegedéstől, megóvja. 42. A BP. 576. §-ának világos rendelkezése szerint előzetes letartóztatásért kártalanításra csak annak van igénye, akit a bíróság a vád alól jogerősen felmentett, vagy aki irányában a bíróság az eljárást jogerősen megszüntette. Ha tehát az előzetes letartóztatásba helyezett terhelttel szemben az eljárás a kir. ügyésznek nyomozást megszüntető határozatával és nem bírósági végzéssel nyert befejezést, a törvény kárpótlást nem enged. (Curia 1901 szeptember 21. 4220/901. sz. a.) A szolnoki kir. törvényszék: A kir. törvényszék a kártalalanitás iránti eljárás megindítását mellőzi; mert a BP. 576. §-ának világos rendelkezése szerint előzetes letartóztatásért kártalanításra csak annak van igénye, akit a bíróság a vád alól jogerősen felmentett, vagy aki irányában a bíróság az eljárást jogerősen megszüntette ; a jelen esetben B. L. ellen sem vád emelve, sem vizsgálat elrendelve nem volt s habár a P. R. elhalálozása tárgyában lefolytatott nyomozás során B. L.-t az abádszalóki kir. járásbíróság mint megkeresett bíróság a nyomozati iratoknál 47. n. p. szám alatt fekvő végzés szerint 1901. évi márczius 29-én előzetes letartóztatásba helyezte, amely letartóztatásból B. L. az 58. n. p. szám alatti végzés szerint csak