Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

47 nek, hanem vizsgálati fogságnak tekintette es ennek a büntetésbe való beszámítása iránt a Btk. Q4. §-a alapján intézkedett, megsértette a törvényt. Ugyanis büntető itélet a BP. 494. §-ának első bekezdése szerint csak jogerőre emelkedése után hajtható végre. Emez általános szabály alól azonban kivételt állapit meg a BP. 506. §-a, amennyiben ennek második bekezdéséhez képest az a vádlott, aki perorvoslattal nem élt, az ellene megállapított szabadságvesztés büntetést az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt is megkezdheti és az ilyen elitéltre nézve az értesítés a kir. ügyészségnek az itélet kihirdetésekor kiadandó. Nyilvánvaló tehát, hogy H. (Zs.) P., aki az elsőfokú bíróságnak 1901. évi október 5-én hozott ítéletét ennek ugyanakkor történt kihirdetésekor megnyugvással fogadta és kijelentéséhez képest az ellene egy hónap beszámításával megállapított nyolcz havi börtönbüntetést azonnal megkezdette, minek következtében a reá vonatkozó értesítés a BP. 506. §-ának harmadik bekezdése értelmében a kir. ügyészségnek kiadatott, 1901 okt. 5-től kezdve nem volt többé vizsgálati fogságban, hanem tényleg büntetését töltötte ; s hogy ebből kifolyóan az 1901 október 5-től a másodfokú bíróság ítéletének 1902. évi január 15-én történt hozásáig fogságban töltött idő vizsgálati fogság czimén a Btk. 94. §-a alapján a büntetésbe való beszámítás tárgyát nem képezhette. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni, a törvénysértést megállapítani s egyúttal, minthogy a kir. ítélőtábla ítéletének az a rendelkezése, mely szerint a H. (Zs.) P. vádlottra kiszabott egy évi börtönbüntetés 1902. évi január 15-tól számítandó és abból az 1901. évi szeptember 3-tól fenti napig tartott fogság által négy hónap kitöltöttnek veendő, a vádlott hátrányára szolgál, amennyiben a vádlott büntetését ezen számítás szerint csak 1902. évi szeptember 15-én állaná ki, holott a büntetés a törvény helyes alkalmazásával már 1902. évi szeptember 5-én végződik, a kir. ítélő tábla ítéletének jelezett rendelkezését a BP. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest hatályon kívül helyezni és vádlott büntetésének 1901. évi október 5-től való számítását az egyhavi fogság beszámítására vonatkozó elsőbirósági rendelkezés fentartásával elrendelni kellett.