Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

37 tétel alkalmazására az esküdtbíróság, az esküdtek határozata nélkül jogosítva nem volt. (Curia 1901 január 23. 441. sz. a.) A m. kir. Curia: A komáromi kir. törvényszék mint esküdtbiróságnak fent idézett Ítélete megsemmisíttetik és az ügy uj esküdtszéki tárgyalásra utasittatik. Ennek folytán a védőügyvédnek a BP. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmiségi panasza elesik, ugyanannak egyéb semmiségi panasza pedig el- és a vádlott részéről bejelentett felebbezés visszautasittatik. Indokok: A kérdések feltétele alkalmával a védőügyvéd külön kérdést indítványozott annak megállapítása czéljából, hogy a vádlott erős felindulását az okozta, hogy T. A. a vádlott testvéröcscsét előzően jogtalanul súlyosan bántalmazta és vádlott a halált okozott testi sértést eme felindulásban rögtön követte el, minek megállapítása a Btk. 307. §-ának 2. bekezdésében meghatározott enyhébb büntetési tétel : hat hónaptól három évig terjedhető börtönbüntetés alkalmazását vonta volna maga után. Ily enyhébb büntetési tétel alkalmazhatása végett a BP. 359. §-ának első bekezdése értelmében, külön kérdést kell feltenni s annak feltevése a BP. 361. §-a szerint csak a törvényből merített ok alapján utasítható el; a jelen esetben azonban, az esküdtbíróság a szóban levő kérdést azzal az indokolással mellőzte, hogy az : mi okozta az erős felindulást, mellékes kérdés. Minthogy ez nem a törvényből merített ok, sőt a Btk. 307. §-ának határozmányaival egyenes ellentétben áll: az esküdtbíróság a védő részéről indítványozott második külön kérdés mellőzésével a BP. 427. §-ának 4. pontjába ütköző semmiséget és pedig a vádlott sérelmére követett el. Igaz ugyan, hogy az esküdtbiróság, a második külön kérdés elutasítása daczára, a vádlott büntetését mégis a Btk. 307. §-ának második bekezdése alapján szabta ki ; ámde az ott meghatározott enyhébb büntetési tétel alkalmazására az esküdtbiróság, az esküdtek határozata nélkül jogosítva nem volt (BP. 374. §-ának ötödik bekezdése) ; ítéletének emez intézkedése tehát a BP. 385. §-ának 2. pontjába ütközik s habár a mai tárgyaláson a védelem a BP. 427. §-ának 4. pontjára alapított semmiségi panaszt elejtette ; minthogy azonban a közvádló a büntetésnek