Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

38 törvényellenes alapon történt kiszabása miatt semmiségi panaszszal élt és ezt a BP. 385. §-ának 1. b) pontjára alapitva, a kir. koronaügyész is a mai tárgyaláson fentartotta, a kir. Curia pedig nincs abban a helyzetben, hogy a törvénynek megfelelő Ítéletet hozhasson, mivel az előrebocsátottak szerint, az esküdtbiróság a második külön kérdést az esküdtek határozata alól elvonván : ez által a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása tekintetében lényeges körülménynek törvényszerű megállapítását megakadályozta: ugyanazért az esküdtbiróság Ítélete, a BP. 437- §"a ötödik bekezdésének rendelkezéséhez képest megsemmisítendő és az ügy uj esküdtszéki tárgyalásra utasítandó volt. Ennek folytán a védőnek a BP. 92. §-ának nem alkalmazása miatt érvényesített semmiségi panasza elbírálás tárgyát nem képezheti, egyéb semmiségi panaszai pedig figyelembe vehetők nem lévén, 2LÍ esküdtbirósági ítélet megsemmisítésének alapjául nem szolgáltak. Ugyanis a főtárgyalási elnöknek a vádlott kihallgatása körül követett eljárása és idézett Cz. J. tanú kihallgatása alkalmával tett két rendbeli nyilatkozata nem képeznek olyan szabálytalanságot, melyet a törvény semmiség terhe alatt tilt, az elnöknek amaz intézkedése pedig, mely szerint ítélethirdetés közben előterjesztés megtételét meg nem engedte, a törvénynek teljesen megfelel. Ami az eskudtbiróságnak ama határozatait illeti, melyek szerint a védőügyvéd indítványa ellenére több tanú megesketését elrendelte és a rájuk vonatkozó községi erkölcsi bizonyítvány felolvasását megtagadta, más tanuk megesketését pedig mellőzte: a védőügyvédnek e részben érvényesített semmiségi panaszait elutasítani kellett azért, mert egyfelől a fent emiitett bizonyítvány nem tartozik amaz okiratok közé, melyeknek felolvasását a BP. 313. §-a kötelezően rendeli, mert másfelől a BP. 437. §-ának első bekezdése értelmében : a kir. Curia köteles a jelen esetben határozatát az esküdtbiróság által valóknak elfogadott tényekre alapítani s minthogy az esküdtbiróság nem állapította meg olyan ténykörülménynek fenforgását, mely M. J., H. J., B. J., és Sz. M. tanuk megesketését a törvény értelmében, jelesen aBP. 221. §-ának negyedik vagy ötödik pontja szerint kizárná, ellenben a főtárgyalás folyamán észlelt tények s illetve a megállapított közeli rokon-